2013. július 24., szerda

Kivirágzott

Mamámé volt, ezt is elhoztam novemberben a Hippeastrumokkal együtt, nem akartam őket halálra ítélni. (És az egyik Hippeastrum is virágozni készül)

Én meg újabban hangoskönyvet hallgatok kötés közben. Hogy eddig miért nem jutott ez eszembe?!

7 megjegyzés:

Maris írta...

Viaszvirááááááág :-D Kiskoromban mindig lenyalogattam róla azt az édes ragacsos cseppet :-D Így utólag azért megkérdezem: nem mérgező? :-D

Annamari írta...

Az :) mi is mindig lenyalogattuk. Az sima nektár, nem mérgező.

Kati írta...

Ilyen Párom édesanyjánál is szokott virágozni minden nyáron a teraszon, olyan szép:)
Tiszta jó ötlet az a hangoskönyv:)

Jucuu írta...

Nekem is az volt az első gondolatom, hogy nyamm. :D

lujza62 írta...

az én viaszomnak valahogy még nem találtam meg a megfelelő helyet ahol szeretne lenni.Én is rákaptam a hangos könyvekre és nagyon élvezetes hallgatni:))

Zsoofi írta...

Én is próbálkoztam hangoskönyvvel, de a férjemnek mindig nagyon fontos mondanivalója akad olyankor. Mint egy gyerek, de tényleg....
Különben meg észrevettem, hogy annyira elkalandoznak a gondolataim kötés közben, hogy gyakorlatilag alig tudom, mi történik a történetben. De azért a férj az első számú oka a nem-hallgatásomnak. :)

Annamari írta...

Nálam full délelőtti napban van, novembertől van nálam, és úgy tűnik, ez beválik neki.
A hangoskönyv: szeretem, időnként el-elkalandozok, de olyan könyvvel kezdtem amit már olvastam félig, és még az olvasott részen járok. DE egyre jobban tudok odafigyelni, persze, ha a férj engedi, Mivel olyankor hallgatom, akior Klárika alszik, ő nem zavar. Sokat. Kivéve ha megébred és srni kezd...