2013. július 21., vasárnap

Függőség

Tegnap este (természetesen kötés közben, másként nem szoktam) néztem a tévét. A National Geographic-on ment a Tabu, a függőségekről szóló része.
(aztán utána a testátalakítások, na az se semmi volt)
Olyan embereket mutattak - nyilván, ők képviselik az extrémet a függők között - akik kizárólag a hobbijukért éltek. Itt nem vagyok biztos abban, hogy jól mondom-e a hobbit, náluk életforma volt, de az a lényeg, hogy minden pillanatban az forgott a fejükben, hogy mi legyen a következő lépésük.
Mutattak egy szexfüggő nőt, na még ő volt a leginkább biztonságban, aztán egy adrenalinfüggő fiatalembert, aki ilyen batman-ruhában ugrik ki a sziklákról (nem tudom, talán ez a base-jump), nála akadtam ki: ő meg két barátja nyilatkoztak egy adott pillanatban és mutattak egy képet ahol nyolcan voltak, mondták, hogy pár évvel azelőtt készült, és azóta négyen már meghaltak a hobbijuk űzése közben. Na meg a főszereplő barátnője is ugráskor halt meg a pasija szeme láttára, de ő így sem képes abbahagyni az ugrásokat. És aztán jöttek a játékfüggő fiatalok, akik 24-48 órákat is képesek online játékokkal tölteni, mialatt nem esznek, nem isznak és hosszú-hosszú ideig vécére sem mennek. És mondták, hogy Dél-Koreában, ahol legdurvább a helyzet ilyen téren legalább 22 halálesetet a játékfüggőséghez kötnek (kimerülés, kiszáradás).
És elgondolkodtam, hogy talán bennem is vannak ilyen vonások ami a fonalazást illeti. Én is képes vagyok bármikor kötni vagy mintákat és fonalakat nézegetni az interneten (simán a neten lógás idejének 75-80%-a fonalazós oldalakon telik), nem költöm rá a teljes fizetésemet, de ritkán telik el hónap valamilyen fonalazáshoz kapcsolódó alapanyag vagy minta vagy kütyü vásárlása nélkül.
Ha van egy kis szabadidőm akkor azonnal vagy neten fonalazok vagy élőben, és ha éjjel nem tudok aludni akkor tuti valamilyen technikán vagy mintán agyalok.
Azt hiszem ez is függőség, csak nem az a szint amit az említettek értek el. És ugye a fonalazás nem életveszélyes tevékenység, és én szoktam enni és inni is közben meg vécére is megyek. De nem is aggódni kezdtem, hanem elgondolkodtam magamon.
Most ez nem arról szól, hogy abba akarom hagyni a kötést-fonást, sőt még tanulni is szeretnék más technikákat is, pusztán annyi, hogy nem akarom engedni, hogy annyira eluralkodjon az életemen, hogy semmi más ne számítson.
Nem is tartok még ott, ez biztos. Igaz, olyan van, hogy amikor végre Klárika elalszik akkor nem porszívózni kezdek vagy mosásból beszedett ruhákat elrakni, hanem kötni vagy fonni. És a napokban egyre gyakrabban az évek óta megkezdett keresztszemesem gondolata is előjön.
Szóval most arra keresem a választ, hogy hol van az az egészséges határ ameddig űzni lehet bármit anélkül, hogy más tevékenység kárára menjen? Egyelőre nyugodt vagyok, a családom nem látja kárát és ez a fontos. Remélem, hogy majd szólnak ha nagyon elszalad velem a ló...

6 megjegyzés:

MrsYarnart írta...

abba a sorozatba én is belenéztem. néha tényleg félelmetes :) szerintem egy kézimunkás soha nem jut el oda ahova azok az emberek. meg egyébként is, mi valami szépet alkotunk a magunk és mások örömére.

Kati írta...

Mindenkinek van egy kis valamilyen függősége, azt hiszem, de ahogy előttem is mondták, ti legalább szépeket alkottok. És amit te mondtál az is fontos, hogy nem vesz el időt a családtól.

szaberka írta...

Van, hogy én is eltűnődöm ezen, mert engem is a fonalak érdekelnek messze legjobban ezen a világon. De azt hiszem, a kötelességtudat itt a dolog kulcsa, és ilyesféle "modul" nyilván beléd is került annak idején...

Irenka írta...

Szerintem amíg tudatosan kordában tartjuk a szenvedélyünket, és kiegyensúlyozott életet élünk, addig nincs baj. De nem árt odafigyelni a mértékekre, azt hiszem.

Maris írta...

Szerintem a kötést azért nem lehet az adrenalinhajhászással összehasonlítani. A célja is más, a batmanek pörögni akarnak, mi meg inkább lenyugodni, nem?

Te és a családod nem látjátok kárát a kötésnek: nem tőlük veszed el az időt, nem tőlük veszed el a pénzt. Van számodra élet a kötőtűkön túl is.

Valamilyen mértékű "függőséget" pedig még értékelni is lehet a másikban: a kitartást, a folyamatos fejlődést, azt, hogy foglalkozol valamivel, és azt komolyan gondolod. Szóval nincs ezzel baj :-)

Annamari írta...

Megnyugodtam. A jelen állás szerint még nem vagyok teljesen függő. :)