Tavaszi nemalvós kötős

Reméltem, hogy a tavasz és a sok kintlét javulást hoz az életünkbe, alvásunkba, de nem így történt, sőt. Most már megint ott tartunk, hogy nincs éjjel többszöri ébredés és többórás ébrenlét nélkül - mondhatni, eddig ez a legrosszabb. Nappal ugyanis jól elfáradunk, én legalábbis igen és éjjel alvás nuku.
Az, hogy a gyerek lefárasztása javítja az alvást az egy urban legend, esetünkben nem így van. Sőt, jól bepörög tőle, akkor is ha délelőtt, akkor is ha délután visszük ki, akkor is ha mindkétszer. Talán a játszótér teszi, a sok információ - én nem tudom, de jó volna ha valami javulna, mert a jelenlegi 3-4 órás éjjeli alvásaimmal idegroncs vagyok és én nappal nem tudok aludni. Hiába alszik ő, én ha le is fekszem mellé, csak forgolódok.
A másik káosz az altatás. Mostanában ez úgy zajlik, hogy letesszük aludni és akkor kezdődik a feszedezés, forgolódás, nyüzsgés. Beletelik van, hogy két órába is, hogy elaludjon.
És nekem ez nagyon sok, éjjel, nappal, este mindig - simán altatok 8 órában egy nap.
A döntés lassan megszületik: vissza a kiságy rácsát és jön a sírás - tényleg nem látok más megoldást.

Terápiásan kötök amikor lehet. Elkezdtem egy csipkeponcsót,

a szegélyen túl most kb így állok. Illetve valamivel jobban, de a fotó tegnap délutáni, újabbat nincs kedvem kattintani. Alig várom, hogy jobban haladjak vele, izgat az egésznek az alakulása. Most már egyre rövidebbek a sorok, már csak valami 520 szem van körönként, és ez egyre jobban fog fogyni innen tova. És meggyőződtem róla, hogy nem mőbiusz :) ez megnyugtató volt.
Most kihasználom azt a rövid időt amit a lányomtól kaptam és lekötök mág pár egységet...