A kötött pasi mint a világhülyülés jelképe

Ma reggel botlottam bele a linkbe és jót mosolyogtam rajta. Akkor csak az tűnt fel, hogy milyen aprólékosan odatették a hónaljába a szőrkezdeményeket meg a két borsónyi mellbimbót a mellkasra. És kötősként még a kivitelezés mikéntje is izgatólag hatott pár percre. Jó sok technika lehet benne.
Aztán jött egy maratóni másfél órás altatás, mialatt újra eszembe jutott, de már nem csak az előbb említett dolgok, hanem az is, hogy mennyire hülyül a világ.
Azt mondja a tervező, hogy ez egy olyan pasi akihez "hozzá lehet bújni az ágyban, de akár a kanapéra vagy az asztalhoz is odaültetheted, csendben van és sosem hagy el". Én még megtoldanám a sort pár jótulajdonsággal: nem néz tévét, meccset végképp nem, nem iszik sört, nem zavarja ha shoppingolni megy élete asszonya, lehet tőle órákat csevegni telefonon, nem szórja szét a zokniit a lakásban lehetőleg félpáranként, nem akar szeretkezni (neadjisten szexelni) - idetenném azt is, hogy mellette a fogamzásgátlás megoldva - és főként: nem kell utána lehajtani a vécéülőkét. 
És itt tevődik fel a kérdés: tényleg ez kell a nőknek egy párkapcsolatban? De hát milyen párkapcsolatról beszélünk - annak lehet nevezni egy ennyire egyoldalú kapcsolatot két ember között, ahol csak az egyik akarata és vágyai számítanak, a másik dolga csak hogy legyen és szótlanul teljesítse a társa minden kívánságát?
Én nem vagyok feminista. Tudom, nagyrészt nők olvassátok amit írok, és kövezzetek meg, de annak ellenére, hogy meglehetősen sok sikerélményem volt (van, és talán lesz is) szakmai téren és szeretek tevékenykedni nem csak a háztartásban azért a hagyományos családmodell az, ami igazán közel áll hozzám. Ahol megvannak a szerepek és nem cserélődnek fel hosszútávon.
Engem ez a modernizmus igen nagyon zavar, hogy például az apákat is kötelezik gyermeknevelési szabadságra (szándékosan nem gyermeknevelést mondtam, abban nyilván megvan az ő szerepe is, és ezt nem a pénzkeresésre értem, hanem az apamodell biztosítására) meg hasonló eszement őrültségek látnak napvilágot szinte naponta.
Én értem, hogy mi nők bizonyítani akarjuk nap mint nap, hogy mire vagyunk képesek, hogy igenis meg tudjuk azt csinálni amit egy férfi - de van ennek értelme? Mert igen, tudunk traktort vezetni és tudunk síugrani is már. Csak emellett épp a lényeget fogjuk elfelejteni: hogy hagyományosan egy kapcsolatban és családban a nőnek inkább adni kéne mint kapni... ez így biztosan működött nagyon sokáig, lehet az is működni fog amit most kitalálunk vagy kitalálnak nekünk. Egy dolog viszont mégsem fog passzolni: hiába fogjuk mi, nők hordani a nadrágot, a hímvesszős feleségeink nem fognak gyereket szülni és szoptatni. Nem egyébért, de biológiailag képtelenek rá. És ez nagyon lényeges különbség. (ja, egyébként ettől a kötött pasitól hogy fog gyereke születni a társának? megcsalja?)
Nem tudom hova fogunk jutni így. Nem én, hanem a teljes társadalom. Remélem, valaki mégis észhez tér és elkezdünk visszafejlődni a normalitás irányába.