2013. április 10., szerda

Babakocsis élet

Klárikát sokáig hordoztam, de eljött az az idő, amikor az amúgysem túl egészséges gerincem elkezdett tiltakozni ez ellen. Úgyhogy babakocsisok lettünk mi is.
A Kövesdombon, ahol lakom már kitapasztaltam a babakocsival is bejárható útvonalakat, el tudok jutni a piacra, vásárolni és a postára. Útközben van egy Egészség sétányának nevezett sétány, ott szoktak lenni gyerekek, ott szokott Klárika szocializálódni, játszótér pedig van a szomszédban is, szóval ha nem kell valami más ügyet intézni akkor az életben maradásunkhoz szükségeseket meg tudom oldani a környéken.
De időnként közbejönnek dolgok, mint például közjegyzőhöz kényszerülés és akkor bizony messzire kell menni. Ezt most nem távolságban kell érteni, Vásárhely nem nagy város (mondjuk Kolozsvárhoz képest, annak idején munkába is gyalog jártam, az kb 40-50 perc volt), viszont egy ilyen ügyintézés felér egy kalandtúrával. Mármint az út oda-vissza.
Ott kezdődik, hogy a Kövesdombról lejutni vagy lépcsőkön lehet, vagy pedig sárban. Mi az utóbbit választottuk. Persze, ha nem esős idő van, akkor gödrök meg por van a sár helyett.
Valahogy lejutottunk, viszont a másik oldalon fel kell jutni a dombtetőre. Ott is választhatok: vagy 10 lépcső, vagy 3 lépcső és gödrök. Itt a 10 lépcsőt választottam. Csakhogy a lépcsők tetején kezdődött a káosz: mindkét oldalon a járdán autók parkoltak, én pedig nagy hősiesen haladtam az autókkal szembe az úttesten. Szerencsére egyik sem neheztelt emiatt, legalábbis nem hozta tudtomra - gondolom, ők is látták, hogy babakocsival képtelenség a járdán haladni. Meg tulajdonképpen babakocsi nélkül is. Aztán lett járda, csak épp feljutni nem lehetett rá, ugyanis munkagéppel feltúrták az út szélét. Később már fel lehetett volna jutni, de újra autók állták utamat. Aztán vagy 2 házzal a közjegyzői iroda előtt felmentem a járdára. A két ház előtt viszont annyi repedés meg gödör volt, hogy alig tudtam tolni a kocsit...
Hazafele ugyanez, csak fordítva, kivéve, hogy most a 3 lépcső és gödrös lemenőt választottam a 10 lépcső helyett.
Mindketten belefáradtunk, Klárika alszik, én meg a jól megérdemelt kávémat kortyolgatom.
És épp ma jelent meg Laci barátom cikke - ő maga is kétgyerekes apa - a városunkban uralkodó viszonyokról, említést téve a babakocsizásról is.
Hogy ezt hogyan lehet megváltoztatni arról fogalmam nincs, remélem, az idióta seggfej polgármester helyett legközelebb valami emberfélét választanak. Amúgy a polgármester a szavazóit most épp fenyegeti, de gondolom, amikor legközelebb szükség lesz újra a szavazatukra akkor majd feledteti velük a jelenlegi bánásmódot. Utoljára például fagyasztott csirkével vásárolt szavazatokat.

Engem nagyon tud dühíteni az, amikor a megválasztott vezetők a várost, országot magántulajdonnak tekintik, kiskirályok lesznek, akiknek nem számít sem írott, sem íratlan törvény és egyszemélyben képviselnek mindent. De hát birka népek vagyunk s tűrjük. És hiába szájalunk páran, amikor a többség még mindig bedől a megfélemlítéseknek vagy a fagyasztott csirkének...

Nincsenek megjegyzések: