2013. március 5., kedd

A kockásnadrág visszatér

Tavalyelőtt ilyenkor rendesen olvasztottam a zsírjaimat, nagy sikerekkel. Akkor a cél a bizonyos kockásnadrágba való beleférés volt, hát innen fogom folytatni.
A diétámat a babavárás szakította félbe. Az elején könnyű volt nem enni, a hányinger miatt, viszont később beütött a gyakorlatilag mozgásképtelenné válásom decemberben és onnan borult minden.
Aztán meglett Klárika, az iszonyatos alvásával, és azt hiszem a kialvatlanságot is evéssel próbáltam kiváltani (ez egy létező dolog, a plusz kalóriabevitel segít ilyen esetben "életben maradni") - summa summárum: a kockásnadrágba még mindig nem férek bele. Erre jön a terhesség alatt megereszkedett has. És hát a combra-fenékre felkúszott párnácskák.
És ezekből most elegem lett.
Hozzá kell tennem azt is, hogy a derekam nagyon nagyon fáj, muszáj valamit kezdenem vele ha nem akarom, hogy rossz vége legyen.
Azt is el kell mondanom, hogy én a mozgásban hiszek. Ifjúságom derekán versenyszerűen futottam, később rendszeresen aerobicoztam (és futottam is, de már nem versenyszerűen), most pedig egy ideje semmit nem mozgok (babasétáltatáson, harmadik emeletre való Klárika-és-babakocsi-cipelésen kívül).
Ennek akarok végetvetni azzal, hogy megtettem tegnap az első lépést: elmentem tornászni. Sokat vacilláltam mi legyen, választhattam a spinning, taebo, Pilates és aerobic közül. Aztán rájöttem, hogy órarendileg a legmegfelelőbb a Pilates (ugye be kell iktatni a délutáni és esti Klárikás programok közé), és végülis ez volt a döntő tényező.
Nem bántam meg, hogy nem aerobickal kezdtem. Még ez az 50 perc Pilates is kiütött. Megint megtapasztaltam olyan izmaim meglétét, amelyekről csak ritkán tudtam eddig is. Most olyan kellemesen sajog mindenem - vagyis tulajdonképpen a tudat kellemes csak, hogy mozogtam, mert a sajgás nem annyira.
Kiakadtam, mennyire le tud romlani egy szervezet másfél év alatt. Már csak a nyújtás is nehéz. Egyébként akkor készültem ki teljesen, amikor lábujj-könyök állásban kellett (volna) megtartani a testet. Én próbálkoztam, de végülis kénytelen voltam térdre támaszkodni. A mozgáskoordinációm is elszállt és az egyensúly-érzésem is nulla fele közelít. Ijesztő.
Holnap megint megyek. Kisgyerek mellett (akit nincs akire hagynom délelőtt) ennyi fér bele, heti kettő és egy hétvégi hosszabb kirándulás. Beszéltük, hogy milyen jó volna futni az erdőben, mint rég - én erre azt mondtam, hogy menjünk úgy, hogy én Klárikával gyaloglok azalatt. Már persze, ha bírja a derekam. (én azt hittem, szülés után elmúlik, de sajnos nem. Enyhült, de megvan. Lehet a mozgásszegény életmód is idevezetett, ez kiderül pár alkalom torna után)

9 megjegyzés:

Maris írta...

A pilates jó lesz, az én sérvemet is az tartja karban évek óta. (MOndjuk most december óta nem volt pénzem bérletre, de az más kérdés, amint tudok, visszatérek.)

Mázsa Viki írta...

Hajrá, hajrá! 2 hete én is edzek! Nekem a sarkam fáj, de valami baromira, ha 5 percet ülök, már nem bírok elindulni. Hát ja, 30 kg pluszt cipel nap mint nap...

Kati írta...

Az biztos, hogy a mozgás az kell, sajnos ilyen hivatalos mozgásokra nincs hová mennem, itt Szeredában semmi ilyesmi nincs, Vásárhelyre bejárni pedig rengeteg pénzbe kerülne. Viszont az evésre odafigyelve is lehet fogyni és megtartani a súlyt. Azt hiszem már mondtam neked, én diétával kb 4 hónap alatt 15 kg-ot fogytam, amiből karácsonyban visszaszedtem 2-őt, azóta tartom azt a súlyomat.

Annamari írta...

Én nem merek bérletet venni. Klárika mellett sosem lehet tudni...
Igen, a túlsúly. Nekem is van :)
Mondtad Kati, és igazad van. Tulajdonképpen az igazság félúton van, de talán valahol egészen máshol. Az életmódváltás kéne, amire nekem nincs elegendő akaraterőm, én szeretem a kelt tésztákat, a zsíroskenyeret hagymával és ilyenek. Nem tudom erről le tudnék-e 100%ban szokni. Én odafigyelek amennyire lehet az étkezésre is (amikor akarok, csak sajnos mostanában az akarással is baj volt, fáradtan nem lehet akarni :)).

MrsYarnart írta...

megértelek! és együttérzek veled. szinte az egész életem erről szól: harc a kilókkal :) a barátnőmnek van bérlete, de én gyáva vagyok bemerészkedni a tornaterembe. télen nagy nehezen leadtam 10 kilót, de igazad van, mozgásra is szükség van, nem is a fogyás, hanem az egészségünk miatt.

Annamari írta...

A bérletvásárláshoz nem is annyira bátorság kell mint elszántság :). A Pilates nem nehéz, nehogy félreértsd, sőt, igencsak lightos --- én vagyok nagyon lerongyolódva...

fenci írta...

Teljes mértékben tudom miről beszélsz! nagyon nehéz gyerekek mellett tornászni - diétázni. Én is belevágtam, de a mozgás maradt, diéta menet közben kiesett - az általad is emlitett okok miatt (az akarattal van baj, meg hogy sütök, főzök jó sokat) - úgy gondolom a mozgás is valami, habár azzal csak jobban érzem magam, nem fogytam sokat. Majd jön az is...

Maris írta...

A Pilates, ha jól csinálod, akkor nehéz :-) Amikor én nem lógok órán, utána úgy érzem magam, mint akinek tankkal végigmentek a hátán.
Nekem azért a bérlet a megoldás, mert leosztva olcsóbb így egy alkalom, drágábbért viszont nem járhatok. Tehát bérlet, és lejárom, ha a fene fenét eszik, akkor is, ha egyszer kifizettem. De hát nekem nincs Klárikám :-)

Annamari írta...

Igen... a főzés ott van nálam is, meg újabban a sütésben élem ki magam hétvégén - hétközben nincs elég időm két fogást megfőzni :D hétvégén viszont pótolunk. Sajnos...
Igazad van, Maris, pontosítok: a Pilates nem terheli annyira az ízületeket, mint pl. a kick-box és nem szuszog tőle az ember úgy, mint aerobic után. De tényleg rendesen megmozgat. :)