Nagyon off

de nagyon piszkálja a csőrömet már egy idő óta amit most fogok írni és ma borult a bili.
Amikor falun megvettük a házat gondoltuk, hogy munkát adunk egy szegény családnak, a férfinak. Az elején rendesen dolgozott, minden határidőt betartott és meg voltunk vele elégedve. Aztán kezdett kéregetni előre pénzt, még be nem fejezett munkákra és örökké csak magyarázkodott hogy mit miért nem tudott elvégezni. Mi jóhiszeműen adtunk neki. Még valamennyit kell neki adjunk, de kevesebbet mint a még hátralevő munkák értéke.
Ma pedig amikor két egymással ellentmondásban levő kijelentésének a végére próbáltam járni megtudtam, hogy azzal bölcsködött, hogy ő úgyis annyi pénzt szed ki belőlünk amennyit akar... nálam itt szakadt el a cérna.
És újra elgondolkodtam a helyzetükön.
Mélyszegénységben élnek, de a munkát nem becsülik meg. A napi egy-egy csomag cigire a férfinak és a nőnek futja (ez havi szinten kb egy minimálbérnyi). A feleség életében egy napot nem dolgozott (ami nem lenne baj, ha a háztartást rendesen vezetné, de látom, hogy azt sem), és engem már az is csak idegesít egy idő óta, hogy mást mint cigizni őt még nem láttam. (nekik volt a kertünk odaadva gondozásra az előző tulajdonos által, és amikor először megláttam elszörnyülködtem a sok dudva láttán. Mi semmit nem kértünk arra az időre amikor használták már a mi a kertünket, igaz, nem sok minden termett benne de nem is dolgoztak rajta semmit - hát úgy mit várnak egy kerttől?) (mi senkinek nem adjuk, lucerna lesz benne ameddig nem jutunk oda, hogy állandóan ott legyünk)
Már vittünk nekik egy tévét ami már nincs meg. Gondolkodtunk azon, hogy átadjunk nekik ezt-azt amit mi már nem használunk, de nekik jó szolgálatot tenne.
Arra is gondoltunk, hogy Karácsonyra adunk nekik valamennyi pénzt ajándékra a gyereknek. De ezek után nem. Inkább veszek neki valamit, csak itt is bejön a kérdés: nem fogják ezt haverkodásnak értelmezni? Mert nem arról van szó, hanem arról, hogy az 5 éve alatt az a gyerek nem sokat kapott a szüleitől. Őt sajnálom, nagyon. És ő kerül középre.
Szóval én levontam azt a következtetést, hogy vannak, akiknek azért nincs semmijük, mert semmit nem tesznek azért, hogy legyen. Eljátsszák mindenki bizalmát, de elvárják, hogy kapjanak mert nekik jár. És ez megy is egy ideig, de aztán elege lesz mindenkinek belőlük...
Tudom, nem pont adventi gondolatok ezek, de belefáradtam már ezen magamban morfondírozni, hogy helyes vagy nem helyes, hogy a történtek után nem fogunk a sorsukkal törődni. Az esélyük megvolt és eljátszották. Van más is ott aki segítségre szorul, akinek jól jönne a pénz...
De az sem adventi körülmény, hogy azon bosszankodjunk lassan napi szinten, hogy be akarnak csapni. Egyet tudok: nem fogjuk engedni, hogy hülyének nézzenek.
Különben pedig szép lesz a "birtok", ha minden igaz és minden jól megy akkor talán jövőre, úgy ősz környékén ki is költözhetünk. A kaput pedig lehet zárva tartani. És a kerítésen belül a sövény homoktövisből lesz, na ember legyen a talpán aki azon átmegy...