2012. augusztus 19., vasárnap

Kötnék

ha lehetne.
Feketéből kért valaki egy stólát tőlem, nappal amikor látok nincs elég időm kötni, este pedig amikor Ludmilla alszik akkor nem nagyon látom a feketét. Azért haladtam vele a napokban, tegnap Kolozsvárra menet egy pár sort kötöttem az úton, de aztán Ludastól abból állt az utazás, hogy Ludmilla sírását csitítsam (nem tudom miért nem tud ha nem is aludni, de legalább csendben nézelődni, biztos mert autóban nem lehet ölbevenni), hazafele jövet kb ugyanez, csak épp ordítozás az autópályáról leszállás utánig, aztán alvás Radnótig és újabb adag ordítozós-néhacsendesülős hazáig. Hát nem volt könnyű.
Na és még van mutatnivalóm, valamikor rég mutattam egy rokkát:
azóta már régen megtakarítva és lepácolva itthon van,
csak épp nincs amikor elkezjek fonni tanulni rajta. Igaz, a szíjai is hiányoznak, de az lenne a legkevesebb.
Más: ma leszállt egy árvaszúnyog az ablapárkányunkra, én csak most figyeltem meg milyen érdekes szájszerve és egyéb fejfelszerelése van:
Ők nem csípnek, nem is igazi szúnyogok. Nem szoktam lecsapni őket - teljesen jól megkülönböztethetők a szúnyogoktól normál körülmények között. Először is a szúnyogok MINDIG fejjel a plafon fele szállnak le, az árvaszúnyogok nem, összevissza irányban vannak a falon. A szúnyogok soha nem sétálnak az aljzaton, az árvaszúnyogok igen. Ettől függetlenül ki tudja hányszor csapok agyon árvaszúnyogot amikor a leírtak nem észervehetőek meg esetükben...

10 megjegyzés:

paribanu írta...

Gyönyörű az a rokka Annamari, mindenképp gyakorolnod kell rajta!:-)
A szúnyogokkal kapcsoltban pedig, már megint tanultam valami újat...

Norcsi írta...

Nagyon szép rokkád van, kicsit irigykedem :)
nekem még tuti jó ideig nem lesz sajnos.

Zsoofi írta...

Hát, az én kisfiam gyakorlatilag teljes első életévét végigüvöltötte a kocsiban. Nekem nagyon nagy dilemme volt, hogy a törvényi szabályozásnak hódoljak-e be, és ne vegyem ki az ülésből, vagy a szívemre hallgassak, és ölbe vegyem. Biztonságtechnikai szempontból ugyanis egy üvöltve síró csecsemő is elég veszélyes tud lenni, merthogy a sofőr idegei is cafatokban lesznek 10 perc után. A legdurvább azért akkor lett ez a dolog, amikor elkezdett mászni, és járáskezdésig tartott. Előtte még egy teljes bábszínházat felvonultató programmal le lehetett valemennyire kötni, de aztán nem. Valószínűleg akkora feszültséget keltett benne, hogy lekötözve kell lennie és nem mozoghat, ami minden ösztönéből fakadna, hogy csak rínni tudott. A most születendő babánál nem biztos, hogy nem fogom alkalmanként kivenni a hordozóból, és kendőbe rám rakni. Most így gondolom, de majd ha megszületik, lehet, hogy újra betojok, és behódolok a rendőröknek meg az elvárásoknak... :)
(Ja, és fent említett gyermek 3 éves, és nem alszik azóta sem az autóban, mint más "rendes" gyerekek, viszont nálunk hiszti meg ilyesmi sincs - nézelődik, autót szerel, beszél-beszél-beszél. Lehet, hogy mi az első évet kaptuk próbának?)
De, teljes mértékben megértelek, szerintem a kocsiban síró kisbaba nagyon rossz mindenkinek...

Annamari írta...

Lányok, fonásügy-elmaradást megmagyarázom hamarosan. De télen remélem csak összejön.
Norcsi, aprópénzért vettem falun (kb 6000 ft). Több is van, sokan nem adják el, mert remélik, hogy régiségkereskedők jobban megfizetik őket pedig nem.
Zsoofi, mikor lesz az a most? :) gratulálok! Neki kérted a méreteket a múltkor?
Pirulva bevallom, hogy bizony kis időre kivettem. Nem bírtuk hallgatni. Férjem már félreállt, szoptattam, de semmi nem használ. És érdekes, hogy ezt csak Kolozsvárra menet produkálja (ez volt a leghosszabb útja eddig), mostanában rengeteget jártunk más irányba és ott normálisabban viselkedett. Nem is az a baj, hogy nem alszik, hanem az a torkaszakadtából ordítás. Férjem mind mondja hogy csináljak vele valamit mert nem tud figyelni - na de mit?! Fogalmam nincs, játék, beszélgetés nem használ... a kivevés az egyetlen megoldás, de nem akarom rendszeressé tenni vagy rászoktatni...
Az viszont megnyugtató, hogy nem ő az egyetlen ilyen gyermek.

MrsYarnart írta...

mindig úúúúgy irigylem, aki fonni tud :) de jó neked! pedig az én nagymamám is maga fonta-szőtte a holmikat. de ki tudja, hol van az a rokka már...
szerintem természetes, hogy a kicsik nehezen szokják meg, hogy nem bújhatnak ahhoz, akihez szeretnének, pedig ott ül egészen közel. nincs ebben tapasztalatom, de talán az idő, a tanulás és megszokás segítenek. addig meg marad a kicsi siránkozása. :)

Annamari írta...

Én még nem tudok fonni :) )csak orsóval és csak egy kicsit)
Nem tudom, más gyerekek átalusszák az autóutat. csak páran vannak így, hogy nem lehet velük bírni.

Zsoofi írta...

Köszönöm, neki kértem a méreteket, valóban... De azért nagyon sok mindent nem merek neki előre kötni így sem, mert hát a kis-nagy fiam olyan gyorsan nőtt, hogy a gyerekorvosunk is csak pislogott, hogy persze-persze, az anyatejes babák gyorsan nőnek, na de ennyire?! :)
ja, és október közepére várjuk, reméljük ez a meleg nem fog addig kitartani, mert az én türelmem már elfogyott...

Marcsi írta...

Annamari kedves, csak bekukkantottam Hozzád, az első oldalon megjelent írásodab beleolvastam, engem is ilyen érzések gyötörnek az unokám jövőjével kapcsolatban, mint Téged a gyerekeddel....
Tkp. a fonás miatt találtam Rád, nekem is van egy rokkám, de én sem kezdtem el fonni, mert nem tudom használni...Na meg kellene az a jó kis szebeni gyapjú, amiből anno szvettereket kötöttem, olyan egyenetlen szálak voltak, egy-egy helyen vastag, fonatlan szinte.
Na majd ha elkezded, szólj ide.
A végén belenéztem a megjegyzésekbe, és olvasom, hogy a kocsiban sír a gyerek: Lehet hogy ez a megoldás, amit ő sugall a fennmaradásra. Visszatérni a szekerekhez, lovakhoz, gyalogláshoz.....Gondolkozzatok el egy kicsit.

Marcsi írta...

Annamari kedves, csak bekukkantottam Hozzád, az első oldalon megjelent írásodab beleolvastam, engem is ilyen érzések gyötörnek az unokám jövőjével kapcsolatban, mint Téged a gyerekeddel....
Tkp. a fonás miatt találtam Rád, nekem is van egy rokkám, de én sem kezdtem el fonni, mert nem tudom használni...Na meg kellene az a jó kis szebeni gyapjú, amiből anno szvettereket kötöttem, olyan egyenetlen szálak voltak, egy-egy helyen vastag, fonatlan szinte.
Na majd ha elkezded, szólj ide.
A végén belenéztem a megjegyzésekbe, és olvasom, hogy a kocsiban sír a gyerek: Lehet hogy ez a megoldás, amit ő sugall a fennmaradásra. Visszatérni a szekerekhez, lovakhoz, gyalogláshoz.....Gondolkozzatok el egy kicsit.

Annamari írta...

Zsoofi, nem irigyellek... de kitartást, egyszer csak vége lesz ennek a bolond kánikulának! (talán már reggelre :))
Marcsi, a fonás még sehol sincs. Majd írok ha elkezdem.
Azért elég körülményes volna szekéren vagy gyalog eljutni Vásárhelyről Kolozsvárra :D