2012. július 19., csütörtök

Ákábel, a sánta macska

Van úgy, hogy az ember olyan dolgokkal próbálkozik, amelyekhez nem ért. Ez történt velem is: horgoltam. Most motivációm is volt hozzá, Klárának akartam játékot és így született meg ez a cseppet sánta vörös macska.
A minta neve Amineko, a tervezője a honlapján azt kéri hogy a kezdőlapot linkelje be mindenki aki linkelné, hát megteszem, de szerintem  senki sem érti mi van ott (én sem), úgyhogy itt az ingyenes minta elérhetősége. A fonal Red Heart Detroit 100% akril - direkt moshatónak és rághatónak választottam ki. A horgolótűn egy 1. szám van, de hogy ez mit jelent arról halvány gőzöm nincs, tuti nem mm-t. Vagy ki tudja...
Már a készítése közben azon vihogtam, hogy gyerekkoromban volt egy vörös kandúrunk, nagy szoknyavadász volt, örökké elkóborolt, hogy aztán sántán, lerongyolódva jöjjön haza nyalogatni a nőkért vívott harcokban szerzett sebeit, majd kigyógyulva újrakezdte. Ákábelnek hívták - a névadóképességem már akkor is ilyenféle volt - a színe és sántasága miatt lett az új macskám is Ákábel. 
Hát nem egy sikerült darab az biztos. Persze megtartom, ki nem bontom, de sokmindent tanultam készítése közben.
Az első az, hogy túl vastag ez a fonal ehhez a horgolótűhöz képest, ezért annyira merev a macska, hogy megáll a lábain ha a farkára támaszkodik.
A második az, hogy szerintem a körök egymáshoz képest spirálisan kezdődnek a darabon, de még mindig fogalmam nincs, hogy lehet megtalálni egy kör elejét horgolás közben, illetve hova kell tenni egy szemjelölőt, hogy számolhassam a sor szemeit (előre köszönök tanácsokat ezügyben). Horgolás közben vaktában tapogatóztam, számoltam a szemeket és a köröket, de könnyen meglehet, hogy valamit elnéztem.
A szájtájék befejezése egyszerűen rettenetes. Nem tudom másnak hogy sikerült rendesen befejezni, nekem olyan, mintha paradicsomkaróval csináltam volna... A színváltás helye nagyon szembetűnő, talán ezt is lehetne másképp. Noha igyekeztem rendesen számolni közben, valami nem jött össze, a lábai nem egyforma hosszúak és a füleit sem sikerült egyformára horgolni, az egyik hegyesebb és keskenyebb, a másik kerekebb hegyű és vastagabb, de ez már ilyen...
Az összevarrás meg iszonyú nehéz szülés volt. (a szemeit lehet újravarrom)
Mindent összevetve meglett, Zuram szerint szerethető és amúgy is, rendes kandúr lett, szeret heverészni:
A másik dolog az, hogy kedden lett nekem kicsi rokkám:
Nagyon öreg darab, egy néni padlásáról került elő, azt mondta utoljára a 60-as években font vele, holnap talán kiderül mennyire tudom felújtani. Ráfér egy alapos tisztogatás és pácolás, de úgy néz ki működőképes. Most még falun van, holnap kora reggel megyek újra, s ha Klára is úgy gondolja, akkor valamennyire haladok a rokkával is. Annyira szerintem nem, hogy hazahozhassam.
A fafaragások rajta nagyon tetszenek. Mind guzsalyt is akartak mellé keresni (az övé hiányzik), és nem értették meg, hogy az nem szükséges.
Különben a nénik úgy beindultak az én textil-imádatomon, hogy most már osztovátát akarnak nekem adni, és lehet, hogy meg is veszem tőlük. Ugyan szőni (még) nem tudok, de ezek a régi munkaeszközök olyan csodálatosak.

7 megjegyzés:

Macus írta...

Én csak a kisasszony képéhez szólok hozzá: tündéri az a kis nyugodt, pihenő arca. Sok puszi!

Ilonamamzi írta...

Pici lányod olyan aranyos, hogy mindent überel. És a macsek, szerintem klassz, biztosan Klára kedvence lesz. A horgolást meg gyakorolni kell, pontosan ezeket éltem meg én is, amikor tanultam, de idővel minden ki fog tisztulni.

Abszolut jó kezdő darab, végülis nem oroszlán lett.

Kati írta...

A lényeg szerintem is, hogy saját kézzel készített, a kislányod egészségének nem ártó játékot készítettél neki. Másként a horgoláshoz nem értek. Osztovátát én is láttam nagymamámnál régebb, Rigmányban, nem is tudom megvan-e még, ők rongyszönyeget szőttek vele.

Paat írta...

Fel a fejjel! Az első darabbal én is megküzdöttem, pedig tudok horgolni
http://patriciakezmuvesmozaik.blogspot.hu/2012/02/kand-ur-avagy-az-elso-es-egyben-utolso.html. Igaz, azóta sem készült amigurumim:)

Annamari írta...

Köszönjük :)
A horgolásterveim között szerepel még pár amigurumi darab, ugyancsak Klárának. Tegnap pedig barátok jöttek hozzánk látogatóba, amikor meglátták a macskát kértek ők is majd a gyereküknek (még nincs nekik). :)
Oroszlán nem lett az igaz, de macskának lehetne szebb is :)))
Paat, akkor legalább megnyugodtam: ha horgolni tudók is megdolgoznak egy-egy amigurumiért, akkor lelkesebb lettem :)
Kati, kár lenne kidobni. Szerintem tanuld meg használni. Kedden mutattak nekem igazi szép háziszőtteseket, hát mit ne mondjak, tátott szájjal néztem...

Zsangyal írta...

Nagyon jót nevettem, miközben mélységesen átérzem a helyzetet! Szerintem nagyon helyes macska, a színes is találók!
Én egy báránnyal küzdöttem nemrég. Kancsal lett, Mekk Mesteres a feje, ráadásul a fejét úgy sikerült hozzávarrni a testéhez, hogy horrorfilmben is szerepelhetne vele! :)
A macsekos képek közül nekem legjobban a háromlábon-álló tetszik, olyan, mintha fejőszékkel lenne egybeépítve! :D

Annamari írta...

én meg a fejőszéken szórakoztam jól :))) tényleg olyan :)