Utolsó 100 méteren

Az a helyzet, hogy ilyenkor az ember már elkezd türelmetlenkedni, és nem sok kedve, ihlete meg hangulata van blogolni. Már minden gondolat csak akörül forog, hogy jönne már ki, lenne már túl az egészen. És lennénk újra itthon, lenne végre hármasban együtt a család.
Meglepetések is jönnek, köszönöm a babadolgokat! Böpörö csodaszép párnáját és madarát,

és a Bemka által varrt pelenkákat. Az a békásfenekű ünneplő lesz :)

Ilyenkor aztán már kicsit sok az orvoshozjárás is, hetente egyszer-kétszer, hol a kórházba, hol a háziorvoshoz. Újra és újra meggyőződök arról, hogy a rendszer rossz, nem az emberek. A szülészeten mindenki mosolyog (kivéve egy-két búvalbélelt beteghordót és a liftesnéniket - de ők kicsit lehiggadtak egy kollega látogatása után a kórházban), kedvesen szólnak az emberhez - szóval ettől az oldaltól nem félek, viszont amiről ők nem tehetnek, hogy pl. kifogy a CTG-gépből a papír és nincs amivel pótolni, na az tud zavaró lenni.
Amúgy nem vagyok még mindig nagyon itthonülős, hétvégéken eljárogattunk, hol Szovátára ebédelni - ami a Medve-tó megkerülésével jár és más sétákkal, hol medvehagymát szedni Segesvár mellé. Vagy csak úgy kinézni azt a csendes helyet, ahol nyugdíjas éveinket fogjuk tölteni, amennyiben addig élünk. 
Közben az apa-gyes fölötte szükséges voltát már kedves udémérénk is támogatja, a politikusokhoz sorra írt leveleimre sorra nem érkezik válasz. De nekem az is válasz, hogy nem válaszolnak, meg is írtam egyiküknek, hogy ezzel pontosan elismerik, hogy fejet hajtanak a hatalom előtt, nem pedig választói érdekeket képviselnek. Meg hogy majd lesz idejük gondolkodni a dolgokon, amikor a bársonyszék helyett valamilyen más munkakörben fognak tevékenykedni.
Aztán meg úgy folyik a választási kampány a városunkban, hogy nem lehet megmozdulni: már mindenütt aszfaltoznak, lyukakat tömnek (sok a közlekedési dugó), vezetékeket cserélnek (ezért hetente 2x eltörik a vízcsöveket, és víz nélkül maradunk), beton és műanyagjátszótereket alakítanak ki (a tűző napon porban játsszanak a gyerekek a főutak mentén), fákat gyilkolnak (ez nagyon fáj) - hogy ugye lássa a nyomorult szavazó mennyi mindent tesz értük a városvezetés, ő csakis a mi érdekünkben ténykedik.
De ez nem csak nálunk van így, bár ez nem vigasztal senkit.
Aztán meg a környezetvédelemben is voltak változások, egyik miniszter ment, másik jött, szerintük Verespatak lesz, a kérdés, hogy ciános technológiával vagy másképp -  szerintem nem lesz.
(és amióta nem blogoltam a blogger is úgy megváltozott, hogy csak remélni tudom, hogy közzé tudom tenni ezt a bejegyzést.)