2012. április 30., hétfő

Azt hittem

sietősebb lesz ez a gyermek. De tévedtem. Most már a késést számolgatjuk, nem a hátralevő időt.

18 megjegyzés:

paribanu írta...

Jön az majd Annamari, jön...:-)

Borga írta...

Ezek a legnehezebb napok,de hamarosan utána leszel,meglásd,és a karodban tarthatod a kis leányzót!:)

Annamari írta...

Ja, csak mikor jön? :)
Tényleg ez a legnehezebb időszak, az ember csak várakozik, várakozik, s aztán megint eltelik egy nap amikor semmise történik...

paribanu írta...

Majd akkor történik, amikor nem számítasz rá...:-)

böpörö írta...

Én eleve számítok a késésre (másképp számoltam, mint a dokik), viszont a kórházban csak egy hét haladékot adnak, utána indítják. Reméljük erre nem lesz szükség. Vigasztaljon a tudat, hogy jól érzi magát odabent:) És hogy a bikák lassabbak...

zazálea írta...

az első gyerekünk két héttel jött hamarabb, a második három héttel, azt mondták, a harmadik gyereknél észre sem veszem, hogy megszületik, csak vigyázzak,el ne hagyjam. na, három hetet húztunk rá,ő meg én. nagyon nehéz volt a vége, ezért most értelek. de mindjárt vége, mindjárt,mindjárt!

Annamari írta...

Hát pedig mindent megteszünk, hogy kisegítsük. Ma is egy jónagyot jártunk (nem séta volt, hanem annál gyorsabb mozgás), már 2x fellépcsőztem a harmadikra. Bevásároltunk. Mégis sehol semmi :) tegnap is, tegnapelőtt is bejártuk a fél megyét köves utakon, fűszereset ettem.
Nem tudom mikor indítják, talán a 42. héten, de azt szeretném elkerülni.
Paribanu: egy baj van: most már folyamatosan csak erre számítok :)
Én is a "mindjárt vége" dologra gondolok, az orvosom szerint már nincs annyi, amennyi eltelt belőle, úgyhogy legyek türelmes. Na tudjátok mennyi türelem van ilyenkor az emberben :)

Kati írta...

Szorítok nektek, hogy minden jól menjen, és idejében:)

trollanyu írta...

Ez tényleg a legnehezebb az egészben, a várakozás:) Az első két gyerekem 2 héttel később jött, a harmadik meg programozott császár volt, de a nagymamám azt mondta mindig, olyan még nem volt, hogy egy gyerek bent maradt:) Szorítok neked:)

Jutka írta...

Szorítok neked!
Azért figyelj magadra, tudom milyen nehéz a várakozás nekem az első lányom két hetet késett.
Felénk azt szokták mondani majd jön, ha megérik a körme.)

Annamari írta...

Köszi a bátorítást!
Jártunk még egyet az erdőben. Aztán felfutottam (szó szerint) a harmadikra - újra. Továbbra is semmi :D
Nagyon türelmetlen vagyok...

PETUNIA írta...

Ma/holnap jön egy jó kis front és Neki is sietős lesz :o)

Sok erőt Neked !

Ilona írta...

Jaj de kíváncsi vagyok mi van Veletek????? Szurkolok nagyon....

Norcsi írta...

megértelek, a várakozás nagyon rossz. Ráadásul már tényleg semmi másra nem tudsz gondolni. Nekem is az volt a legrosszabb. De ezt az időt gyorsan el fogod felejteni utána.
Drukkolok, nagyon. Már épp írni akartam, hogy biztos történt valami, mert egy ideje nem írtál. De ezek szerint még nem. De ne izgulj, hamarosan jönni fog. Tuti :)

bemka írta...

Én is várom már,hogy halljak felőletek:)

Annamari írta...

Petunia, hogy vagy? Ezer éve nem tudunk semmit rólad! Az ízületeid hogy viselkednek?
Köszi a drukkot, még mindig egyben... pedig már jó lenne külön :)
Úgy látszik a körmei lassan érnek, és nem is frontérzékeny a leányzó :)

PETUNIA írta...

Ó kedves, nálam semmi érdekes, azaz semmi olyan amiről úgy gondoltam meg kellene/lehetne/érdemes lenne megosztani.
A teniszkönyök szeret engem, ragaszkodó fajta :o)
Azt hittem meggyógyult,így én balga elkezdtem egy kendőt. Tegnap óta azonban hasogató fájdalom és hasonló nem kellemes dolgok jelzik a határokat. Szóval most jól be vagyok ijedve.
Biztató, hogy a pici lány nem frontérzékeny, reméljük kinn is nyugis lesz :o)

Annamari írta...

Sajnálom, Petunia :( most akkor kézimunka-mentességre vagy ítélve? Az nem jó...