Miután

nem csak itt borultam ki hanem más fórumokon is, elkezdtem kapni a kiosztásokat (jó, ebből volt kevesebb, de ezek voltak zavaróak). Hogy irreális elvárásaim vannak a szociális juttatásokat illetően, hogy jó volna hálásnak lennem az állam felé, hogy ennyit is kapok, hogy bezzeg nyugaton az anyák nem kapnak ennyi gyereknevelési szabadságot sem, és majd megunják, hogy ők finanszírozzák a mi hosszadalmas itthonülésünket a gyerekkel.
Bevallom, rosszulestek, mert olyanok mondták, akik ugyanezt amit én lehet megkurtítva kapok majd, már megkapták, teljes egészében. Akkor persze nem volt irreális.
Lehet, hogy irreális az az elvárásom, hogy a hosszú éveken át befizetett TB fejében megkapjam azt a lehetőséget, hogy egy jól felszerelt kórházban szüljek - nálunk pénzhiány okán pl. fájdalomcsillapítás sincs, és még a kékszeszt is magamnak kell bevinnem az ott töltendő időszakra. Ezzel szemben olvastam a német kórházakból származó terhegondozás- és szüléstapasztalatokat, ott bezzeg nem kell kifizetni az ingyenesen járó vizsgálatokat hónap közepén...
Lehet irreális az az elvárásom is, hogy a városban legalább egy - akár fizetős - bölcsöde is létezzen. Mert nemhogy államilag támogatott vagy ingyenes nincs, de fizetős sem. Vajon a nyugati anyáknak is ennyire szembe kell nézniük azzal, hogy a gyereket nincs ahol hagyni?
Lehet, hogy a francia és német anyák 4 hónapot vannak otthon a gyerekükkel. Én két évet leszek itthon, havi kb 200 euróért. Szerintem nem sok francia vagy német anyuka cserélne velem - ha mégis, akkor benne vagyok. Különben azt nem értem, hogyan finanszíroz ő engem? TB-fizető vagyok! (és a férjem is az)
De leginkább ez a "hála" kifejezés zavart. Miért kéne hálásnak lennem azért, hogy folyamatosan azt nézik, hogy nyúzzanak le újabb és újabb rend bőröket rólunk? Amiért egyetlen intézkedésnek sem az a célja, hogy jobb legyen a lakosságnak, hanem az, hogy minél több pénzt juttassunk az államkasszába? Akár az újszülött gyerekek életkörülményeinek rosszabbá tétele árán is?
Miért vagyok én a pofátlan, hogy meg merek kérdezni vagy számon merek kérni a választott politikusoktól olyan dolgokat, amelyek engem zavarnak? ÉN vagyok a választó, aki nélkül ő seholse lenne, tiszteletet kérek tőle! Tiszteljen mint személyt és tisztelje az emberi jogaimat! És azok, akik ezt nem merik megkérdezni, azok engem ne oktassanak ki!
Lehet hogy azt is én látom rosszul, hogy nem a választó kell elszámoljon a választott politikus előtt, hanem pontosan fordítva, hiszen ő kellene bizonyítsa, hogy jó helyre került az énáltalam befizetett adó! Nem én vagyok abban a helyzetben, hogy az ő pénzéről döntsek, hanem ő az enyémről - igenis, van elszámolási kötelezettsége velem szemben!
Néha az a kósza gondolatom támad, hogy politizálnom kéne. Nem a nyerészkedésért, mint sokan (legtöbben) teszik, hanem hogy kicsit tudjak előremozdítani a dolgokon. Aztán szerencsére mindig rövid időn belül elmegy ez a gondolat. Nem leszek politikus. Mindig is civilként álltam velük szemben.
Most is így lesz.
Várom politikus elvtárs válaszát a tegnap kommentként bemásolt levelemre. Remélem, ez alkalommal nem fogja kikerülni a választ a kényes kérdésekre.