2011. december 1., csütörtök

Kismama-csemege

Ilyenkor babaváróban gondolom, minden leendő anyuka olvasgat a gyereknevelésről, és az internet ehhez annyi anyagot nyújt, amennyit át sem lehet olvasni.
Csakhogy meg kell válogatni. Ugye itt nincs szakértői lektorálás, mindenki irkál mindent, komolyan mondom, hogy időnként olvasás közben a székről majd lefordulok a nevetés miatt...
Tegnap aztán végképp kiment nálam a biztosíték. (és nem, nem tudom visszafogni magam, hogy ne olvasgassak ezeken a fórumokon).
Aszongya, hogy láttam egy kérdést a fogzást megkönnyítő borostyánláncról. Mondom, ez biztos valami ilyen rágóka, ami - gondoltam én - flexibilis, és a baba ezt rágcsálva enyhít a fogak kinövése okozta kellemetlenségen. Merthogy ugye tudtam, mi a borostyán, ismertem a borostyán-ékszereket kisgyerek-korom óta, na meg tanultunk is róla azt hiszem már iskolában, de egyetemen biztos, szóval mondom, ez nem lehet az. A sokk akkor ért, amikor megtudtam, hogy pedig de. De ez még semmi, a babának ezt nem rágni kell, hanem egyszerűen a nyakában hordani, és ez úgy fogja megkönnyíteni a fogak kibújását. Van róla honlap is, úgy reklámozza, hogy immunerősítő valódi (?) köves borostyánláncot lehet ott kapni pár ezer forintért. Természetesen mindig minden épp kedvezményesen.
A fórumon pedig anyukák kapnak egymással hajba, hogy jó vagy nem. Persze vannak ott csalódottak is, akik miután jól bevásároltak (mert ugye ha 2-t vesznek akkor még kapnak kedvezményt), elmondják, hogy ez csak hókuszpókusz, aztán megkapják a tanácsot, hogy dehogy, csak hinni kell benne. Hát istenem, lehet - de hiába hiszek én, ha a gyerekemnek fáj a foga... (nem beszélve arról, hogy hogy néz ki egy csecsemő egy félkilós borostyánlánccal a nyakában?!)
Ugyanilyen csodálatos termék a térdkalácsvédő a kúszni/mászni tanuló kicsinek. Ettől megint tátott szájjal maradtam... hát hol tanítják mászni azt a gyereket ha a térdét közben védeni kell?! gránit sziklapadkán? kavicsbányában? annak idején minket egy puhább takaróra letettek a padlóra (régi fotók tanúsága alapján), nem volt rajtunk térdvédő, mégis a térdsérüléseinket majd a sportolás alatt szedtünk csak össze, majdnem felnőttkorban (én konkrétan a 20-as éveim közepén, és mára már nem zavar)... szóval nehogy már egy pár kilós gyerek térdét tönkretenné a mászkálás. Viszont gondolom, a túlbuzgó szülők erre is simán kiadják a pár ezer forintot, mert az milyen jó a babának.
Láttam ilyen kérdést, hogy miért kell kitenni a gyerekünket az UH káros hatásainak. Komolyan mondom, az ilyen embereknek odaadnék egy fizikakönyvet, vagy annak is csak a hullámtan című fejezetét, és csak záróvizsga után engedném, hogy tovább nevelje gyerekét. Amúgy még ez is oké lenne, ha nem indokolná a kedves anyuka azzal a kérdését, hogy azért kell az UH, mert nem elég a lelki ráhangolódás a babára, muszáj a vizuális is? Kövezzetek meg, de én ilyen denaturált anyuka vagyok, hogy ameddig a babát nem éreztem mozogni, addig számomra az UH jelentette a bizonyosságot afelől, hogy minden rendben. Sőt, még most is várom, hogy láthassam, pedig érezhetően virgonckodik időnként odabent. És miután minimális ismereteim vannak fizika terén (középiskolai szint, nem több) belátom, hogy messze nincs káros hatása. Azt mondjuk megkérdeztem a dokitól, hogy fel tudják-e költeni UH-val a babát mert az utolsó alkalommal kis dög volt, nem akart mozogni, és szerettem volna ha az apuka is látja milyen mozgékony a gyermek, de azt mondta nem. Amúgy az UH károsságára az indok az, hogy felmelegíti a magzatvizet - hát nagyon nem, 37.5 fölé biztos nem, mert azt mi is éreznénk.
Az ilyen kérdéseken, hogy melyik izzó jobb a babának, a hagyományos vagy takarékos eleinte csak szórakoztam. Ameddig megtudtam, hogy a takarékos izzóknak a sugárzása milyen káros (most már csak azt kellett volna megkérdeznem, hogy mégis, hogy jön át az üvegen, mert nem olyan jellegű, hogy a külvilág részecskéit megmozgatná másként mint a hagyományos (fénysugárzás, a fotonok berezgetése, és semmi több, a látható tartományban, nem IR és nem UV), hát itt egyszerűen az idegrendszerem felmondta a szolgálatot... mondtam, nem igaz, hogy ez probléma egyeseknek). Nálunk egyébként lassan mindenütt átcseréljük az égőket energiatakarékosra. 
Napi szinten "n" olyan kérdés jelenik meg, hogy egy-egy anyuka szavazásra bocsátja, adhat-e kétéves gyerekének fokhagymalevest, a 8 hónaposnak joghurtot, tejterméket, tehéntúrót, pépesített barackot, stb. Hát én még ezek előtt állok, de hadd tudjam eldönteni én és ne a szavazás, hogy mikor mit kezdek bevezetni az étkezésébe. Ha pedig magamtól nem tudom eldönteni, akkor ez van, hülye vagyok és magamban tudatosítom, de nem fogom ezt közhírré tétetni.
Szóval így állunk... nagyon zavar az, hogy egyes anyukák minimális tudás birtoklása nélkül osztják az észt, lenézik azt, aki nem a legújabb trend szerint halad, akinek nem az épp divatos cuccai vannak, nem a "tudomány legújabb vívmányainak" (pl. borostyánlánc, ez sokk alatt tart amióta olvastam) alkalmázásával neveli gyerekét...
Nem szándékozom a gyereknevelés során elállni a krumplis borogatás használatáról lázcsillapítás céljából a bigyók javára, nem akarom minden köhhentésére nyomatni bele az antibiotikumot, fog majd kapni barackot és fokhagymakrémlevest is, amikor eljön az ideje és folytathatnám.
Én már csak ilyen rossz anya leszek...

13 megjegyzés:

nöné írta...

És meglásd, az ilyen túlparázós, okoskodó anyukáknak, akik minden sz@rt megvesznek a gyerekeiknek, lesznek depis, túlpörgős, már-már nevelhetetlen, antikommunikatív és sorolhatnám az egyéb negatív jelzőket, gyerekeik. Ez a modern világ, kérem szépen.

Gránátalma írta...

"Nagy az Isten állatkertje" mondta a nagymamám és milyen igaza volt!
Trendek jönnek-mennek ( nekem két gyerekem van 6 év korkülönbséggel, kismamaságaim alatt egymásnak teljesen ellentmondó nevelési trendek voltak) te pedig hallgass a megérzéseidre, az biztosan jó lesz neked is és a gyereknek is.

Hena írta...

Hajjajj Annamari és lesznek még ilyenebbek, mondok ízelítöt: takarótartó karikák a kiságyba :D aztán kutacsvédö sisak :D no meg fiserpreiz nélkül nem élet az élet, 1 éves szülinapra beszélö macit kell adni, mert az milyen jó, föleg ha angolul beszél :D

Én azt hiszem elégé "alter" vagyok, bár ha én is körbenézek fórumokon, akkor rádöbbenek, hogy nem is annyira :) Mindenesetre a legjobb tényleg az ösztönökre hallgatni.

Harmat írta...

Az én kedvencem az összes idiotizmus közül a baba hám és póráz... ;) Bizony, nagy az a bizonyos állatkert, de ha az ösztöneidre és a józan eszedre hallgatsz, magabiztosan eligazodsz benne, és szuper anya leszel, efelől kétségem sincs.

trollanyu írta...

Így van, modern világ, új generáció, meg lehet nézni a gyerekeket most, néha szinte félek, hogy milyen felnőttek lesznek belőlük. Egyes emberek butasága pedig már szinte fájdalmas:)

Macus írta...

Teljesen igazad van.
Sok a barom (bocs)...
Viszont olyan jól írtál le mindent, hogy én szórakoztam olvasás közben. Az meg ma nagyon rám fért.

MrsYarnart írta...

jöhetek én is egy-két hülyeséggel? egy kolléganőm a gyerekét n y o l c h ó n a p o s kora óta hordja angolra. már tud számolni tízig, és be is tud mutatkozni. pedig még csak négy éves! szóval nem telt el hiába az a három év buzgó angoltanulással :) a másik kedvencem az az anyuka, aki lelkesen becipeli másodszülött - már tízéves! - magzatának az összes cuccát az osztályba, személyesen kipakol mindent, elrendezi a holmikat a padon, gyorsan átveszi újra a gyerekkel a leckét, majd elviharzik. kár, hogy már nem láthatja, mekkorát változik a gyermek, miután anyu után becsukódik az ajtó... nagyanyáinknak nem voltak gyermekneveléssel foglalkozó könyveik, nem olvasgattak ügyefogyott hozzászólásokat a kismama fórumokon, egyszerűen csak szerették, óvták, nevelték gyermekeiket. ösztönösen.

Annamari írta...

Én nem leszek modern anyuka, azt hiszem... és igen, a megérzéseimre fogok hallgatni.
Ne ijesztgessetek egyéb rémségekkel, egyelőre elég volt ezt tudomásul venni, bár ezek szerint sok tanulnivalóm van :))) takarótartó karika, babahám... uramisten. :)))
Kell szóljak a húgomnak, hogy keressen sürgősen angolkurzust Zsófinak, ő már elmúlt féléves :))) de most komolyan, nem volna jobb olyan korban nyelvekre tanítani a gyereket, amikor az anyanyelvén már legalább alapszinten kommunikál?!
Igen, ahogy mondtátok, nagy az Isten állatkertje, és sok a barom benne :)
Azt hiszem, ennek a bejegyzésemnek lesz folytatása, ami a méhen belüli életet illeti. Hú, az se semmi...

Gabella írta...

És majd az oviban is ők fogják osztani az észt... Amúgy mikor már nem maradtak meg a gyerekek a pléden, hanem a betonon, fűben is másztak, folyton retkes volt a térdük. Le se lehetett tökéletesen mosni. De valahogy nem zavart, aranyos volt. Lehet, ez ellen jó a térdvédő? :)

Mrs.Yarnart! A 10 évessel? Nekem a 9 évesem (aki nem is olyan vagány gyerek) kijelentette, hogy őt ne kísérjem a suliig, és egyedül akar hazajárni. Ciki már, ha a szülő ott nyomul harmadikban...

Annamari írta...

Gabella, emlékszem, nagyobb gyerek korunkban alig volt bőr a térdünkön. (könyökünkön) :) folyton kint voltunk és folyton estünk, de eszünkbe nem jutott térdvédőt venni :) sem a szüleinknek ezt ránkadni :)
És hát igen, a gyerekek amikor mászkálnak, akkor valóban nem kerülgetik a kicsi koszokat... ez ezzel jár.

Bea írta...

Ettől a borostyán nyakbavalóról én is lehidaltam. :)
Nekem anno a táplálás probléma volt, mert gyomorszáj szűkülete lett a két hónapos babámnak és hiába vittem adokihoz, hogy sugárban hány a baba, azt hitték hülye vagyok. Mondták, hogy mutassam meg. Én meg olyan naív voltam, nem álltam ki az igazamért. Megmutattam az eredményt, de arra azt mondták, hogy az csak rendes büfi. Pedig igazam volt, sugárban hányt, csak hát azt hogy mutassam emg?
Szóval, hallgass a józan eszedre és az ösztöneidre.

Annamari írta...

Én is úgy gondolom, hogy egy anya ösztönösem érzi, tudja, mi a jó a gyereknek, tudja, mikor komoly a baj van vele. Sejtem, végül sikerült a problémát orvosolni...

Bea írta...

Persze, csak nem ővelük. :( Miután fogyott 40 dekát a csecsemő, elvittük az ügyeletre, ott azonnal kórházba utalták. Két óránként kellett szoptatnom, és csak 40 gr-ot szívhatott ki. (Na, ezt hogy találtam el, nem tudom? ) Úgy volt, hogy műtik, de pont a műtét előtt jobban lett és elég volt a gyógyszeres kezelés. Csak utána bajban voltam, illetve sokszor tanácstalan, hogy milyen táplálékot adjak neki, amit meg bír emészteni a kis gyomra. És akkor még nem volt internet... (Ja, igen, most meg van, tele minden hülyeséggel...is..) Aztán végülis, kb. 5 hónapos korára egyik hétről a másikra abszolúte meggyógyult, elkezdett gyarapodni a súlya, jól evett, mindent ehetett... Csak én pl. még szinte főzni sem tudtam, nemhogy beteg gyereket táplálni, ezért volt nehéz.