Az élet zajlik

Ettől szép, de a mai kalandomat nem tudom semmiféle kategóriába besorolni.
Ez az orvoshoz-rohangálós napom (miért is lehetne egyben kiadni a veszélyeztetettségi szabadságot a kismamának, nem jobb havonta két orvoshoz küldeni?), a háziorvosom kora délutánra, a munkaügyis pedig késő délutánra, már-már sötétedésre programált.
Munkaügyishez indultam. Még mindig gyalog járok, ma is így történt, és az egyik parkban - de nem a kutyasétáltatásra kijelölt bekerített helyen, hanem a padok közt a sétányon - egy kutya rohangált. Nekemugrott agresszívan (ugatva, vicsorítva), elhajtottam, erre a gazda, hogy mit félek úgy egy kutyától. Léptem kettőt, erre a kutya másodjára is rámszökött és elkapta a nadrágom szárát. Fordulatból adtam neki egy dózis gázspray-t.
Hát ne tudjátok meg mik ki nem derültek rólam.
Elsősorban megtudtam, hogy a nyanya bosszútáll. (a mikéntje ennek számomra kérdéses...)
Aztán (a nyomdafestéket nem tűrő betűt kicsillagozva) megtudtam, hogy "jó, hogy a f*sztól nem félek, de egy kutyától igen" (pedig nem is látszik még felöltözve, hogy babát várok :)))), úgyhogy nem tudom honnan tudta a nyanya ezt.)
Meg egyebek, de nem hallgattam végig mert siettem.
Mondom Zuramnak a történést, azt mondja miért szerencsétlen kutyát fújtam le és nem a gazdáját, aki amellett, hogy a dögöt nem tudja megfékezni, még ilyeneket kiabál rólam közterületen.
Szerintem meg magát minősítette ezzel...
Én pedig továbbra is nyugodtan hordom magammal a gázspray-t, igazából akkor vagyok tökéletesen nyugodt, ha nálam van... és nem félek használni!