2011. november 17., csütörtök

Régi pókos tartozás

Még szeptemberben mondtam, hogy írok egy posztot az ivari kétalakúságról a pókok körében, de talán kibővíthető lenne a rovarok egy részére is.
Először is tisztázzuk a fogalmat: az ivari kétalakúság, vagy nemi dimorfizmus az a jelenség, amikor az ugyanazon fajhoz tartozó hímek és nőstények eltérnek egymástól színben, méretben, néha akár testfelépítésben is (pl. több szentjánosbogár-faj nősténye szárnytalan, azaz a szárnyai visszafejlődtek, csak a hímek röpképesek).
A gerinceseknél ennek a párzási időszakban van szerepe (pl. páva-hímek faroktollazata nagyon díszes, a tojók ez alapján választanak párt), sőt egyes gerinctelennél is (szarvasbogár, ahol a minél nagyobb "szarvak" biztosítják a győzelmet a nőstényekért vívott párbajokban).
A pókoknál és egyes rovaroknál azonban a dolog magyarázata annyi, hogy a nősténynek egyszerűen nagyobbnak kell lenni ahhoz, hogy az utódokat képes legyen létrehozni, hogy megfelelő számú petét tudjon lerakni, és hogy a megtermékenyített petéket megfelelő mennyiségű élelemmel tudja ellátni a fejlődés időszakára.
Ennél tovább is mehetünk, sokszor a nőstény a táplálék biztosításának érdekében a megtermékenyítő hímet is elfogyasztja. (a szerelem elég veszélyes mesterség pókvilágban...). Elég gyakran ezt elkerülendő a hím nászajándékot visz a nősténynek, míg az falatozik addig megtörténik a párzás, majd a hím elhúz ameddig még életben van...
A pókoknál legfőképpen tehát a méretbeli különbség az ami megadja a kétalakúságot, a nőstények potroha sokkal nagyobb és duzzadtabb, mint a hímeké.
Csak mert ennyi petének kell beleférni:
Egy másik és kevésbé ismert bélyeg az a hímek "dobverője", duzzadt végű csápja.
Ezzel dobolnak, integetnek párzás előtt a nősténynek, mintegy táncot járva,
nehogy az egyszerűen zsákmánynak nézze őket.
Egy ausztrál pókocska párzási rituáléja:
az európai pókoktól ugyan eltér de nagyon kedves látvány. Na meg brutális is, hiszen az egyik hímet végül élelemnek látta a nőstény...
Amúgy Európa ezen vidékein élő pókok közül egyre mondhatjuk, hogy emberre "veszélyes" - nem halálos, de a marása extrém esetben ideiglenes részleges bénulást okozhat, általában azonban csak fájdalmat, lázat, émelygést (néha mégis orvosi ellátás szükségeltetik marása esetén). Szerencsére, éjszakai életmódja miatt nehéz vele közelebbi kapcsolatba kerülni. Réteken, magasabb füves területeken láthatjuk hálóját, de nappal nem kimondottan aktív.
Nekünk sikerült felpiszkálni, de megúsztuk mindeféle kellemetlenség nélkül (az utolsó fotó 5-6 éve készült).

2 megjegyzés:

Barbaral írta...

Nagyon király kis bejegyzés, a videók is szuperek:). A gyerkőcöknek meg is mutatom este, köszönöm!

Annamari írta...

Jó nekik megtanulni, hogy a pókok nem ijesztőek :)