"... eltanácsolt az egyetem fura ura..."

Ma hangulatom nincs semmitse csinálni, így hát nézegettem a gépen a különféle dokumentumaimat és ráakadtam a doktoris dolgokra is.
Pár évvel ezelőtt volt ilyen irányú próbálkozásom, de akkor betegedtem meg elég csúnyán, végül nem lett belőle semmi, viszont az érdekesség itt van:
Esélyeimet megnövelendő, több egyetem képzésére iratkoztam be, és felvételiztem is. Az egyik helyen EU-s pályázat volt hirdetve, azaz minden EU-s számára nyitott volt a verseny az ösztöndíjért is, és ezt szóban is megerősítették, úgy a titkárság, mint a doktori iskola vezetője.
Az egyetemi oklevelem, a nyelvvizsgám, a kutatási tervem és a publikációim 95%-ot hoztak össze, ami nem olyan rossz. Aztán jött a levél az eredménnyel:

Nyilván nem ott kezdtem el a képzést.
Aztán jött a kormányváltás és a nagy erdélyi-szeretés. Gondoltam, próbálkozom egyet. írtam hát a minisztériumnak egy levelet, mellékeltem a kiírást és az egyetem válaszát. És jött a minisztérium válasza is nemsokára:

Ami nem más, mint az egyetem bizonyítványának a magyarázata. Amikor feketével fehéren írja, hogy csak magyar állampolgárok részére biztosítanak ösztöndíjat, akkor miért kell a pontatlan fogalmazást felhozni indokul? Elfogadtam volna első körben azt, hogy az elért eredményem nem volt elegendő csak a tandíjköteles helyre, de amikor elmondják, hogy mégsem adnak külföldieknek ösztöndíjat, minden kiírás ellenére, akkor az ember sértve érzi magát.
Ezért nem leszek én magyar állampolgár. Kérhetném, igen, járna is, de ha akkor nem kellettem, hát most se kelljek, hogy majd valaki azzal verhesse a mellét, hogy az erdélyieknek ilyen-olyan jogokat biztosítanak, amikor azt sem adják meg, ami járna sikeres vizsgák eredményeképpen.
Úgyhogy rendszerváltás ide vagy oda, minden maradt a régiben. Vagy nem. Romlott, nem? Hiába a fényes felszín, ha alatta ugyanolyan rohadt maradt minden...