2011. november 11., péntek

"... eltanácsolt az egyetem fura ura..."

Ma hangulatom nincs semmitse csinálni, így hát nézegettem a gépen a különféle dokumentumaimat és ráakadtam a doktoris dolgokra is.
Pár évvel ezelőtt volt ilyen irányú próbálkozásom, de akkor betegedtem meg elég csúnyán, végül nem lett belőle semmi, viszont az érdekesség itt van:
Esélyeimet megnövelendő, több egyetem képzésére iratkoztam be, és felvételiztem is. Az egyik helyen EU-s pályázat volt hirdetve, azaz minden EU-s számára nyitott volt a verseny az ösztöndíjért is, és ezt szóban is megerősítették, úgy a titkárság, mint a doktori iskola vezetője.
Az egyetemi oklevelem, a nyelvvizsgám, a kutatási tervem és a publikációim 95%-ot hoztak össze, ami nem olyan rossz. Aztán jött a levél az eredménnyel:
Nyilván nem ott kezdtem el a képzést.
Aztán jött a kormányváltás és a nagy erdélyi-szeretés. Gondoltam, próbálkozom egyet. írtam hát a minisztériumnak egy levelet, mellékeltem a kiírást és az egyetem válaszát. És jött a minisztérium válasza is nemsokára:
Ami nem más, mint az egyetem bizonyítványának a magyarázata. Amikor feketével fehéren írja, hogy csak magyar állampolgárok részére biztosítanak ösztöndíjat, akkor miért kell a pontatlan fogalmazást felhozni indokul? Elfogadtam volna első körben azt, hogy az elért eredményem nem volt elegendő csak a tandíjköteles helyre, de amikor elmondják, hogy mégsem adnak külföldieknek ösztöndíjat, minden kiírás ellenére, akkor az ember sértve érzi magát.
Ezért nem leszek én magyar állampolgár. Kérhetném, igen, járna is, de ha akkor nem kellettem, hát most se kelljek, hogy majd valaki azzal verhesse a mellét, hogy az erdélyieknek ilyen-olyan jogokat biztosítanak, amikor azt sem adják meg, ami járna sikeres vizsgák eredményeképpen.
Úgyhogy rendszerváltás ide vagy oda, minden maradt a régiben. Vagy nem. Romlott, nem? Hiába a fényes felszín, ha alatta ugyanolyan rohadt maradt minden...

2 megjegyzés:

Kati írta...

Az egyetemekben sehol sem lehet bízni, sem Magyarországon, sem nálunk. Én a Babes-Bolyain végeztem 2006-ban,néprajz-magyar szakon, és rá jó két évre, amikor még mindig halogatták a diploma kiadását, derült ki, hogy ilyen szak nem létezik az egyetemen, 5 évfolyam négy évi munkája semmisült meg, és azóta még csak egy bocsánatkérő szót sem kaptunk. Azóta, már újra kijártam ugyanazt a szakot, 7 évet egy diplomáért. Ja és ne beszéljünk róla, hogy az az akkori 4 év, nem egyenlő a bolognai rendszerben kijárt három évvel, és még nem tudom, hogy mi lesz az államvizsgával. Sok évfolyamtársamat kitették a munkahelyéről ezért. Nekem is megvolt már a véglegesítőm és a címzetes állásom a tanűgyben mikor ez kiderült. Most úgy képzeld el megyek a nyáron II-es fokozatra, de diplomám nincs. És még Romániát nevezzük országnak?

Annamari írta...

Érdekes dolgok ezek... hogy is engedik meg egy olyan szak működését, amire nincs akredittálásuk? Ezt nem a diákok dolga lett volna kideríteni, én minden bizonnyal jogorvoslatot kértem volna/kérnék. Hogy legalább a költségeimet érítsék meg a következő pár év látogatásnélkülin, ha már nem ismerik el az eddigi saját munkájukat...