2011. szeptember 29., csütörtök

Még mindig nem kötök

Az még mindig borzalmas erőfeszítés... De a dolgok haladnak azért, és ez jó, hogy telik az idő.
3 napig megint nagyon rossz volt, ilyenkor még a víz is hányingert vált ki, de tegnap óta mintha javult volna a helyzet. Ez a hullámzó állapot és a kiszámíthatatlanság nem hat túl jól a lelkivilágomra.
Amikor jól vagyok, akkor mindent képes vagyok megenni/meginni, a paradicsomon, a kávén és a zsíros dolgokon kívül. Amit pedig határtalan mennyiségekben, az az Erős Pista, a máj, a sovány füstölt hús - de általában ami sós és fűszeres az jöhet. Most már előre fenem a fogam a hétvégi zablisztes palacsintára fahéjas-almás (cukormentes) töltelékkel töltve (ó fahéj!!!). De a mai sárgaborsófőzelék sem lesz sokkal rosszabb.
Egyre inkább piszkálja a fantáziám olyasmi, amit eddig meg nem ettem volna - a buggyantott tojás. Eddig a folyékony tojássárgától az undor kerülgetett, de ezeken a fotókon olyan guszta, hogy muszáj lesz összehoznom valamikor. Persze, az lehet, hogy majd megenni nem fogom amikor nem fotón folyik a sárgája hanem tányéron, mert van olyan, hogy megkívánok valamit, aztán mire elkészítem, már rosszul vagyok tőle - de ez már ilyen. Most csak azért vagyok ilyen bátor, mert épp nincs erős hányingerem.
Szóval az étkezés egy vékony kötél, amin egyensúlyozok.
Az alvás az még egy érdekes dolog. Újabban alszom egyet kb 7-kor, amikoris egyszerűen kidőlök, úgy 8-ig el. Akkor felébredek, aztán 10 és 11 között újra elalszom. Az tart éjjel 3-4-ig. Akkor felébredek, kb. két órán keresztül forgolódok, és visszaalszom, arra a rövid időre, míg szól az óra. Akkor pedig alig bírok magamhoz térni.
A másik bajom, hogy a derekam (pár éve sérült farkcsont) hasonfekve nem fáj, viszont azt a fennebb található szerveim miatt tudom nehezen kivitelezni, merthogy ott meg pont hasonfekve fáj. Tegnap este sírtam is emiatt...
Amúgy pedig megy minden, bírom a napi "rutint", mindaddig ameddig nem akarnak hülyeségekbe belevinni.
Valamelyik nap például munkabiztonsági képzésen kellett részt vennünk. Életem egyik legunalmasabb félórája volt (a kollegáimnak is, de hogy a képzést tartó hölgynek a legkellemetlenebb az is tuti), mialatt a ránk leselkedő reális veszélyek a vegyi anyagok, az agresszivitás, a bakteriális fertőzések, ő pedig azt próbálta nekünk megmagyarázni, hogy vigyázzunk az irodai áramütésekre (amikor alig vagyunk irodában), meg hogyan járjunk, hogy ne essünk el, meg ilyenek. Mintha a 32-50 év közötti korosztálynak a járás alapműveleteit elsajátítani lenne a leglényegesebb, eddig ugyanis ezzel sosem foglalkoztunk. Aztán megkérdezte, hogy van-e kérdésünk. Mondtam, van: mit és mikor kell aláírni? Szegény ekkor szembesült azzal, hogy mi ezt teljesen hiábavalónak tartjuk... úgyhogy rövid úton véget is vetettünk a képzésnek. De akkor már a túlóráinkban voltunk. Najó, túlpercekben... kérdeztem, mikor lesz legközelebb, mondta 6 hónap múlva, hát megnyugodtam, mert ha minden jól megy, 6 hónap múlva én már nem fogok munkába járni.
Szerencsére holnap kezdődik a hétvége, jön a megérdemelt lustizás.
Addig is kis zene (mostanában ilyen kedvem van):

12 megjegyzés:

nöné írta...

Na, azért csak módjával azzal a folyós tojássárgájával, fúj:o)))
Na de ha kívánod, hát rajta!
Fekvés: ez egy jó téma:o) Nekem a derekam akart állandóan leszakadni, még a szülőágyon is oldalt akartam feküdni, nagyon-nagyon erős siránkozás hatására félóránként néhány percet engedélyeztek:o)
Vigyázz Magatokra!

Annamari írta...

Kipróbálnám, maradjunk annyiban. :) végülis kívánós vagyok, csak nem extrém dolgokat kívánok.
Szerintem e terhesség alatt elég sok "jó téma" bukkan fel, amire az ember nem is gondolt. Én legalábbis nem, Ti, akik túlvagytok rajta, tudjátok. A fekvés az régebb is baj volt nekem, 2005 óta konkrétan, akkor estem akkorát, hogy eltörtem a s****m :)) csak eddig tudtam hason feküdni. Most nem is hason, mellen nem tudok :)

Kati írta...

Kitartást a továbbiakban is, és hogyha a buggyantott tojást kívánod, hát azt próbáld ki. Én szoktam buggyantott tojásos levest is főzni, de imádom a 3 perces hígtojást is, lehet majd állapotosan nem fogom:)

Csilla írta...

Isteniek ezek a tojásos képek, én imádom az oylan tükörtojást aminek híg a közepe, mindig isszerettem, terhesen is. Picikét sem votlam kívánós, csak az orvosi adatokból éreztem első időkben, hoyg várandós vagyok, aztán meg a bukfencekből a hasamban.A fekvés a vége felé nálam is gond volt és a szülésnél is a hátam szakadt le az összehúzódások nem fájtak annyira mint a derekam.
Mókáasak az ilyen tanfolyások elmondják neked, hogy ne dugd az ujjad a konnektorba meg vigyáz mire mászol fel és mennyi stóc jratot pakolászol :D
Vigyázz magatokra!

Otthon Művek írta...

Az első terhességem alatt szinte minden nap megettem egy egész fonott kalácsot, rengeteg vajjal és mézzel, meg kakaóval persze. Az eredmény 23 kiló volt, tiszta szerencse, hogy 51!-gyel kezdtem... Mondjuk így utólag nézve, olyan voltam mint egy vállfa, 63-nál kevesebb soha többé nem voltam. Valamint a hason fekvés is nagyon hiányzott nekem is.
Munkavédelmi oktatás, he-he. Nekünk, családi vállalkozás lévén magunk kell kioktatni, évente. Kissé röhejes, de ugyanezen okból azonnal az aláírással kezdhetjük, ezzel punktum, vége.
Vigyázz magatokra, egészségedre váljék a buggyantott tojás!:)

Márta néni azéris írta...

Gusztus dolga, első terhességemmel én a varrógépet kívántam meg, de azt nagyon, mert kismamaruhát akartam varrni. aztán nagyon boldog voltam, hogy sikerült egy hányingert produkálni, de kiderült, hogy a fogkefe sörtéi estek szét a számban.
De pl a barátnőmet az építkezésektől nem lehetett elrángatni, mert a malter szagáért oda volt.:-)))

zazálea írta...

drága Annamari,szépen lecsendesedik minden,meglásd, onnantól csak a színtiszta élvezet
elnézést,hogy nem írtam a második levélre ...gondolni annál többet

Annamari írta...

Párom szereti a hígtojást, én eddig nem szerettem. :)
A kakaó nekem is jöhet - szigorúan cukormentesen (eddig is így ittam, csak sokkal ritkábban).
Várom a lecsendesedést. Hogy legyek kicsit jobban és úgy istenigazából élvezzem.
Munkavédelem: a képzés az nevetséges volt. Na de 2 hétre kineveztek szolgálatosnak. Mondom a főnöknek, hogy közölni szeretném, hogy nem fogok kimenni olyan helyzetek esetén, amikor úgy ítélem meg, hogy a babára vagy rám nézve káros lehet. Erre kiverte a hisztit, hogy a kollegáimmal szemben hogy is képzelem el, hogy ezt megteszem? Mondtam úgy, hogy egyszerűen nem fogok menni és kész. Aztán hétfőn majd hivatalos papíron fogom közölni vele, s ha nem hajlandó tudomásul venni, akkor majd felmérést kérek a munkahelyi kockázatokról, és kiírnak maguktól, s akkor majd nézegethet, amikor a kollegáim nyakába varrják az éves tervem befejezését. Akkor majd nem én egyedül fogok rá haragudni, hanem minden kollega.
Eddig normálisabbnak hittem, de amit ma lerendezett... azt hiszem, volt pártgyűlés a héten és kapott fejmosást a főnökeitől.

GumiPók írta...

Csak most olvasom a nagy hírt! Nagyon örülök, Annamari! És remélem, hogy hamarosan te is inkább a kellemes oldalát tapasztalod meg a terhességnek. Nagyon jó egészséget, sok boldogságot kívánok Nektek!

Csilla írta...

Amit lehet add írásba, mert akkortól véd csak a törvény mikortól tudomásul vette. Sajnos az ilyen szívózást én is ismerem saját tapasztalatból, meséltem si neked róla. Neked nem kell külön mondani, hogy ne hagyd magad mert ismerlek már annyira, hogy tudjam nem hagyod, hogy packázzanak veled :) Már reméljük hamarosan jobban leszel, addig kitartást!

skane90 írta...

Kedves Annamari,

most látom,milyen nagy újság van nálatok, hát minden jót és sok boldogságot kívánok szeretettel.

Emi írta...

Gratulálok kismama! Négy terhességen vagyok túl, az első volt a legnehezebb, a negyediket már fel sem vettem:))Kitartást és kivánom, hogy egészségesek legyetek mind a ketten!