Elismerem, sok bosszúság ért az elmúlt időben (amelyeknek hangot is adtam), meg sok idegesség is volt folyamatosan az elmúlt két hónapban - de végülis jó úton haladunk előre, és úgy néz ki valamelyest javul a helyzet legalábbis munkahelyi stressz szempontjából.
Hamarosan következik a szabink második felvonása, várom, naná, hogy igen.
Szeretem az őszi nyugalmat, jó, hogy a fő turistaszezon lejárt eddig, nincs már annyi ember sehol. Az ősz pedig közeledik.
Ma kint jártunk egy rövidke séta erejéig a környező dombokon, hát bizony az ősz elég rendesen beleharapott már a természetbe, de még nem gyűrte le egészen.
Az erdőben egyre több frissen lehullott sárga levél virít az avarban, és a legkisebb szellő hatására újabb és újabb levelek érkeznek lefele.
A pókok hálói nagy számban feszülnek a fák között, észrevétlenül - ez a pókfiú is elég rossz néven vette, hogy belerohantam az intimitásába
(ez a kép szándékosan lett ilyen icipici).
Az erdőszélen az iszalag már terméseit érleli - igaz, most még fényesek, nedvvel telítettek.
A réteken a nyárvégi virágok még színpompás látványt nyújtanak, de a fények, azok most már olyan mások.
Az imolákat valamiért nagyon szeretem fotózni.
Az ernyősök virágzatában rejtekhelyek húzódnak, talán az éjszakai hűvös előli menedékként:
Most így feltöltődve már sokkal nyugodtabban fogok tudni kézimunkázni, ezt már tudom.
(ja meg már
Vuelta is van!)
2 megjegyzés:
Gyönyörű Fotókat készítettél, nemhiába választották ki a te fotódat.
Imádom a képeidet, annyira csodásak!
Megjegyzés küldése