Itthon vagyok

... és Lányok, hiányzik a kötőtűcsattogás és rokkaforgás!
Köszönöm Bucika, hogy ez összejöhetett nálatok.
Fáradt vagyok, de valahogy alvás helyett inkább kötnék.
Örülök, hogy találkozhattam régi kötőstársakkal, és végre megismerhettem Harmatcseppek-et és Paribanut.
Nagyon jó volt három napig kizárólag kézimunkával foglalkozni, elméleti és gyakorlati síkon egyaránt.
Most még kötöttem is, nem is keveset, leginkább ezzel a projekttel haladtam, vagyis mondjam úgy, ott kezdtem el ezt az újabb stólát kötni és kb negyede meg is lett (kellett egy nuppmentes minta az Addim tesztelésére):

A lányok pedig újra elkényeztettek:
Erika jóvoltából kipróbálhatok két számomra új fonalat:

a Rikker-féle kétágú csipkefonalat és egy 1400 m/100 g merinó csipkefonalat.
Adél is nagyon beletalált a gyengémbe ezzel a zölddel, ez számomra újfajta szál is lesz (alpakát sosem kötöttem még).

(És hozzá még kézzel festett Fyberspates!!!)
Paribanu is tudja, milyen vastagságú (? vékonyságú) fonalat szeretek én kötni anélkül, hogy mindeddig személyesen találkoztunk volna (az a levendulaszínű Szitakötő már meg is találta a mintáját az agyamban, csak talán nem volna jó még egy projektet elkezdeni mostanság, hiszen annyi van már eddig tűkön. Ja, lassan a tűim is elfogynak):

Bucika pedig... ő egy újabb Bucisággal lepett meg, kézzelfestett-kézzelfont finomsággal

- ez megint feladja a leckét, mint az előző fonala - nehéz egy ennyire gyönyörűséges fonalhoz olyan mintát találni, hogy az tökéletesen megmutassa úgy a színeit, mint a textúráját. Viszont kötni - elmondhatatlan érzés.
Mindezek mellé pedig Harmat társaságában dolgozott a "megrontásomon":

(egyébként nagyon irigylem Paribanu orsón font kékségét, hogy ő hogyan tud olyan egyenletesen kézzel orsón tekerni, na az számomra teljességgel felfoghatatlan. Próbált ő is tanítani, de nekem olyan nagyon nem megy még ez)
A rengeteg finomságról amit ott elfogyasztottunk külön posztot lehetne írni.
Örülök, hogy ott lehettem. Csak inkább ma és holnap is és még sokáig kötőstalin lehetnék...