Hétvégén Kolozsváron voltam, ami azzal járt, hogy jósokat babáztam, Zsófi egészen nagylány lett, jókedvű gyermek. Természetesen a sapka a derekáig ér hátul (najó, enyhe túlzással, de a méretet megint elnéztem) - de most nem is kell, szegénykém nehezen bírta a 35 fokot. Mire kelleni fog, pont jó lesz. A szerencse az, hogy a szülőknek tetszett, úgyhogy lesz ördöggyermek Zsófiból.
A cukrász-hajlamaimat is kiéltem (végre), egy hétvégére két torta jött össze, végre megsütöttem a "lemon curd tart"-ot a fiatalságnak (aminek a magyar nevét nem tudom, de finom, hűsítően savanykás), a nagymamámnak talán extrém lett volna, ezért szombat este készítettem egy csokitortát is. Már csak ezért is vár engem a rokonság, szerintem :o). A húgomék a szokatlan gasztroélményekért, nagymamám az igazi tejszínes-csokis krémmel töltött igazi piskótáért.
Ami teljességgel kimaradt a hétvégémből, az a kötés volt. Mint mindig, amikor ott vagyok. De mostanában - nem csak ott - kötéstéren nagyon nem haladtam semmivel. Mintha nem menne. Leülök, kötök pár sort, leteszem, keresek pár mintát, visszaülök, és kezdem előlről... remélem, azért lesz még olyan haladós-kötős időszakom, és remélem, nem sokat kell erre várjak...
Ja meg hát persze, most van a Tour de France... és persze, most sem kalandoktól mentes. Tegnap nem láttuk ugyan élőben, de visszanéztük, és hát a szokásosnál több és durvább baleset volt - mire lehet számítani még sportversenyeken? Meddig tologatják a határokat? Milyen áldozatokat kell még hozni a show (nézettség, reklám meg ilyenek) kedvéért?
Mindez után lazulásnak:
3 megjegyzés:
Üdvözöllek a blogomon, jó látni ismét egy földit.
Már hiányoztál :)Elvigyorogtam, hogy Zsófikának derekáig ér az ördögsapi :)
Kati, én is üdvözöllek :o)
Bemka, nagyon agyonütött egy halom mindenféle :o)
Megjegyzés küldése