2011. május 25., szerda

Egy olyan poszt, ami lehet nem kéne legyen

Nagyon sokat gondolkodtam, hogy leírjam-e ami most következik, vagy ne, de aztán úgy döntöttem (a legfrissebb történések hatására), hogy igen, leírom.
Nem olyan rég, de nem is a nagyon közelmúltban találtam egy weboldalt, ahova rengeteg fizetős (na meg nem fizetős) minta volt feltéve. Olyan nyelvű oldal, amit csak fordítóval voltam képes olvasni. 
Én hülye kicsit felkaptam a vizet és írtam vagy 20 tervezőnek, akiknek a mintáit megtaláltam ott.
Volt félreértés, volt aki engem szólított fel, hogy szedjem le a mintát, de a legtöbbjük felvette a kapcsolatot a weboldal szerkesztőjével, és mára aránylag rendesen letakarították az oldalt.
Na de mi történt ma reggel: kaptam egy levelet az egyik tervezőtől, hogy a weboldal szerkesztője csak úgy hajlandó levenni a tőle lopott mintát ha megadja neki annak az elérhetőségét aki jelezte a problémát (vagyis az enyémet). Na ettől kiakadtam.
Miután ő az aki a szerzői jogot lábbal tiporja, még ő akar bárminemű kapcsolatot teremteni velem?!
Gondolkodtam azon, hogy a dolgokat megelőzendő én írjak neki, hogy ő menjen, ne én oda ahova engem küldeni akart, de nem is nagyon akarom ezt az egészet folytatni. Nem félelemből, hanem mert nincs kedvem az egészhez... viszont nem akarom a helyzeti előnyt neki megadni. Szerintetek írjak neki vagy ne?
S ha már dühöngős poszt, akkor még egy dolog. Egy olyan rendszerben élek, ahol a törvények csak egyeseknek léteznek, másoknak nem. Egy kemény vízszennyezés okán olyan vállalkozáshoz kerültünk, amely politikailag és anyagilag is hihetetlenül jól áll a lábán. Erős nyomások jöttek több oldalról és nagyon magas szintről, de megint szembementem a rendszerrel. Nem először és remélem nem utoljára, remélem a törvény alkalmazásáért nem fognak eltanácsolni a munkahelyemről - én bizony megléptem azt, amire senki nem számított: kiszabtam a büntit. A szennyező megbotránkozott, nem hitte volna, hogy nem fogja tudni "elrendezni" az ügyet, most kemény haragosaim vannak, de attól még jól vagyok.
Csak feltevődött bennem a kérdés: miért mutatják magukról politikusaink a tisztességes pofát, amikor ennyire rohadtak belülről? S az általuk megszavazott törvények rájuk és a kiválasztottjaikra miért nem vonatkoznak?
Állítólag készül egy párt (aki kiesésre áll a parlamentbe való bejutástól) kérdőíveket kiküldeni, hogy mit kellene tenni? Alig várom, hogy közölhessem velük:
1. eltakarodni mielőbb
2. nem most kell tenni, eddig kellett volna érdekképviselet, és nem az épp aktuális kormányérdeké, hanem az enyém, a nagybetűs Szavazóé.
---------------------------------------------------------------------------
Na menjek inkább kötni.

5 megjegyzés:

ercsu27 írta...

Az elsőre: nevetséges!
Ennek ellenére hagyd a francba, nem érdemes egy lépést sem tenni. Gyakorlatilag bárki, bárhol kiröhögi a szerzői jogokat. Eszedbe juttassam a kendőd tesztkötését? Mondjam, hogy a saját mintáimra én sem tudom érvényesíteni a jogaimat? Meséljek?

A másik témád: aggódom érted!
A legutolsó gondolatod pedig sajnos utópia. Nálunk is, naponta bizonyosodhatunk meg róla, csak itt még meg is magyarázzák, hogy minden milyen nagyon marha jó nekünk...

Polyák Ildikó írta...

Én meg - ismeretlenül - azt mondom, ne hagyd abba. Mindenkit "harcra" biztatok! Ha senki sem lép, a helyzet sohasem fog megváltozni.

Otthon Művek írta...

Hát én nem tudom. Teljesen igazad van mindkét esetben, és azzal is elvben egyetértek, hogy nem kellene hagyni. Csak ha már előre látható, hogy a másik fél nagyságrendekkel előnyösebb helyzetben van, akkor bizony bevallom, hogy én félős vagyok. Az is igaz, hogy így tényleg nem változik semmi. Nem tudom. Neked mindenképp szorítok, és kívánok kitartást. És becsüllek érte.:)

Annamari írta...

Ercsu, igazad van a szerzői joggal, tudom. De amikor tízesével lopnak el mintákat, az már mégiscsak sok.
Én szoktam lépni, Ildikó. számomra még mindig az a fontosabb, hogy magammal tudjak szembenézni, minden más többedrendű.
Adél, mitől féljek? A túlerő ugyan az ő oldalukon van, de az én kezemben volt a toll :o) és a felelősség is az enyém, de legalább magamért vállaltam fel, nem másért, ahogy ezt elvárták volna tőlem.

paribanu írta...

Te egy harcos vagy Annamari...A férjem is ilyen..., mindig aggódok, hogy valami rossz történhet...Ő erre mindig azt válaszolja, hogy ne higgyem, hogy az a legdurvább ha megvernek, van ettől sokkal keményebb dolog is...