2011. február 12., szombat

Fejlemények

- merthogy azok van, több téren.

A kötéssel haladok, még mindig a kardigánt kötöm, de már lassan a jobb elejét is leláncolom, és akkor még hátralesz a két ujja (de mutatni nem tudok semmit, teljességgel lehetetlen fotózni ebben a fénytelenségben). Ha legalább annyi időm lesz kötni, mint a héten volt (pedig sok nem volt), akkor talán jövő hétvégén összeállítom.

A fogyás. Bizony haladok ezzel is, és ez nagy örömmel tölt el.
Nagyot változattunk az étkezésen, azaz: kizártuk a szénhidrátot és a zsírt majdnem egészen, ez volt két hete, és azóta sokminden megváltozott a szervezetünkön belül. Arról már nem is beszélek, hogy sokkal könnyebben mozgok és deréktájon - meg gondolom, máshol is - ment le rólam pár centi (de még van a kockásnadrágig), de egy váratlan eredmény: sokkal sokkal jobban alszom!
Nem gondoltam volna, hogy az egyik legnehezebb része az életmódváltásnak a sómennyiség csökkentése lesz - nagyon sósan ettem régebb, és fura volt átszokni a kevesebb sót tartalmazó étrendre, és talán minden tiltás közül ez a legnehezebb számomra. A csokinak, sütinek aránylag könnyen ellenállok, de a sós dolgokat rettenetesen kívánom, szinte folyamatosan.
Már nem éhezek meg félórán belül egy egyszerű saláta elfogyasztása után, a régebbi túlságosan kiadós vacsorák helyett most egy kevés zöldség (nálam topon a káposzta) némi fehérjével és minimális zsírral (párolt csirkemell, sajt, tojás) is elég reggelig.
A másik, hogy a múlt pénteken sütött három bagettből még majdnem másfél megvan, egyik a fagyasztóban. (régebb nem volt elég egy hétre a kiló lisztből sütött kenyér)
Szóval, a szervezet alkalmazkodik ahhoz is, hogy rengeteg táplálékot kap, amit nyilván elraktároz, de ahhoz is, ha kevesebbet és abból kell gazdálkodnia ami van.
A tornával nem állok túl jól, nagyon fáj a térdem kicsit érzem az ízületeimet, de azt hiszem hamarosan változik ez is - amint egyre jobban csökken a súlyom -, na és ha minden igaz pár héten belül kezdünk újra futni! Azt azért szeretem mert erdőben szoktunk szaladgálni és, noha keményen falja a kalóriákat, számomra nem annyira fájdalmas mint a parketten végzett kardio-gyakorlatok.
Ami nehezebb lett és több időmet foglalja le az a főzés. Eddig is napi rendszerességgel tevékenykedtem a konyhában, de most még több időt töltök főzöcskével. Kihívás az is, hogy a monoton étrendet változatossá tegyem olyan körülmények között, hogy rengeteg hozzávaló most tiltólistára került. Eddig sikeres voltam, még nem unjuk az ízeket és időnként megszáll az ihlet, olyankor jönnek az újítások.
Most megyek is húst-zöldséget párolni. Aztán kötök.
(szerettem volna elsétálni az erdőbe, de a hétköznapok szép napos ideje után hétvégére eljött az eső vagy mi, mert talán már szinte havazgat is...)

2 megjegyzés:

peony írta...

Nahát, ezek igazán nagyszerű hírek! Gratulálok, ügyes vagy, csak így tovább!

Hena írta...

De jó olvasni téged! Eröt ad, merthogy most nagyon elpunyultam... (és itt is esik)