Ködbe veszve

Tegnapi rövidke bejegyzésemben említettem, hogy szebeni kiruccanáson voltam, na de hogy hogyan - borzasztó volt. Reggel (6:30) indultunk, és még így is izgultunk, hogy vajon 10-re odaérünk-e (112 km-ről volt szó). Sötét volt, köd, és tükörsima jeges út. Csúszkáltunk, lépésben haladtunk, és örültünk annak, hogy az E60-ason legalább fel van festve az út középvonala és a szélek. Mert amint letértünk róla, az sem volt. Aztán szerencsére legalább kivilágosodott, valahogy elértünk időben, de szoros volt a dolog.
A szomorú pedig az, hogy ez ilyen ideülős ködnek tűnik, ma ugyanezt tapasztaltuk, a Segesvárra vezető útról nem tudtunk lekanyarodni mert nem láttuk mi jön a szembesávon, csak majd jóval a letérőnk után, aztán vissza. És a hőmérsékleti viszonyokat ilyennek mondják még jópár napra előre.
Most ilyen (az utca túloldala nem látszik - a fák mögött épületek vannak):

Az is a baj, hogy csontig hatol, mert azért ma még nem ment át pozitívba a hőmérséklet.
Sötét van, szürkeség, minden csúszik, fázom - nem szeretem.
És ezért nem tudok fotózni sem, de próbálkozom.
Itt a kosaram.

Mint mondtam, eredetileg gyümölcskosárnak készült de én kötőskosárnak használom. Látható, hogy szétnyitható-összecsukható, jó stabil lábakon áll.
És itt a zöld kötésem, ezzel azért haladgattam (a fonalnak kb 30-35%-át elkötöttem már), csak miután színén-visszáján mintás, eléggé odafigyelős.

Viszont gyógyhatású, a köd által okozott depresszió elleni igen hatékony színterápiás kezelésben részesít kötés közben.
A North Roe-t szokásom szerint elvittem magammal hétvégére Kolozsvárra, de egy szemet nem kötöttem...
We are lost in the thick fog that covers the city and the surroundings. The green knitting is such an effective healing against the fog-inflicted depression. But it is so hard to take photos...