2010. november 11., csütörtök

Nem könnyű...

... ilyen minidarabot kötni. A rövidített sorok 4 tűvel tisztára olyanok voltak, mint egy cirkuszi mutatvány. S amikor még csavarni is kellett - hááááát... gondoltam ki egy-két szép dolgot magamban.
De most már túlvagyok ezen, és könnyű részt kötök.
S különben is, egy nehéz részt már megkönnyítettem. 
És áldom az eszem, hogy elsőre nem egy világos fonallal dolgozom, azon minden hiba látszana. Ezen nemolyannagyon, na.

3 megjegyzés:

Márta néni írta...

Hát ez komoly kihívás.sok kesztyűt kötöttem már, de nem ilyen különlegeseket. Ha jól emlékszem a passzéval kezdtem őket, és az ujja hegyén fejeztem be. Jó lenne úgy látni a képeket, hogy a tenyerüket is,

ercsu27 írta...

Azt mondom, mazochista vagy! :-)
De gyönyörű lesz!

Annamari írta...

Márta néni, én is úgy képzeltem a kesztyűkötést - EDDIG. :D a tenyerén a csavartminta folytatódik, tulajdonképpen egész körbe, illetve a szárán felfele ami van (de őszintén, azt még nem olvastam el :D)
Erika, az lehetséges. Valahogy mindig kiszúrom az ilyen kihívást jelentő darabokat. Mert biza ez is az, a javából.