2010. október 17., vasárnap

Ma...

olvastam valamit, még mindig a chilei bányászmentés nyomán. Bennem ez az interjú is mély nyomot hagyott.
Annyira hihetetlen hogy túl lehet úgy élni és annyira örömteli, hogy most már vége! Hogy mind jól vannak, majdnem mind otthon.

Amúgy pedig kötögettem, de tényleg csak kötögettem, holnap küldöm Kolozsvárra a "pakkot", van benne a kardigán mellett még egy téli darab (fotóm nincs róla, és már nem is hiszem, hogy lesz), na meg egy kis igazi bio-háziszer: kotyvasztottam magamnak egy arckrémet is tegnap, abból is küldök a húgomnak, csak úgy kipróbálni.
(s hogy miért kellett krémet készítsek? Mert olyan volt az arcom, mint egy vedlő gyík bőre, és nem használt neki semmi üzleti kence. Nem tudom mitől, de teljesen leszáradt a bőröm és pikkelyekben jött fel. Na de ettől már kétszeri használat után sokkal jobb...)

1 megjegyzés:

Márta néni írta...

Érdekelne a kence, mert a lányom bőre is olyan néha. Hacsak nem olyan különlegesek az alapanyagok, amik csak nálatok vannak, vagy a havasokban.