Valamit keresgéltem, és megtaláltam egy CD-t régesrégi fotókkal. Életem legszabadabb, legjobb és egyben legrosszabb időszakáról. Rég volt, szép volt, talán igaz se volt...
És mégis, nyomot hagyott, mélyet és kitörölhetetlent...
És emlékeket...
Az alföldi naplementék tücsökzenés nyugalmát
A Tisza aranyfényét egy augusztusi estén
Az ég tiszta kékjét egy tavaszi napon
Az erdő sárguló alagútját, kora őszön, a Tisza gátján
A világ legjobb napozóhelyét, ahol annyit olvastam messze mindentől és mindenkitől, csendben...
(És igen, ilyent is... már egész jól ment palackra...)
4 megjegyzés:
Lőni is tudsz?
Akkor tudtam, de az rég volt. Azóta nem fogtam puskát a kezembe. Kötőtűre váltottam, és nem bánom, de azért sokszor eszembe jutnak azok a "vad" idők, amiket megéltem. Ennyi idő távlatából a rossz elhomályosul, és marad minden, ami szép volt, és amire érdemes emlékezni...
:) jo dolog a nosztalgia :)))
Nagyon szep a Tiszas naplementes keped
Köszönöm, Marcsi.
Ma jólesett kicsit emlékezni...
Megjegyzés küldése