Nagyon szeretem a naplementéket, és ez gondolom, nem újdonság senkinek. Tegnap este is elmentünk naplementét nézni, egy másik dombtetőre. Gyönyörű volt: 4 kisróka ugrándozott az erdőszélen, csak mire a kamerát előástam, természetesen bemenekültek az erdőbe. A nap megint fantasztikus színekbe borította az ég alját, meleg volt, a lepihenő természet csendje vett körül.
De ahogy lement a nap kezdődtek a gondok. Jöttek a szúnyoghadak. Mi befújtuk magunkat ilyen
riasztó micsodával, de meg se lőtték, rajokban táplálkoztak belőlünk.
Egy dög annyira megszívta magát belőlem, hogy hosszú ideig fotóztam, nem volt képes elrepülni, ott pihent a nagy munka után egy fűszálon. Sajnos, a képek nem a legsikerültebbek, állvány nélkül fotóztam, (elég) sötétben. Azért mutatom. Főleg a nagy hasát.
Szóval, rendesen megfizetek azért, hogy ezeket a naplementéket megörökítsem :-)
(legalább 60 csípésem van, azt se tudom, hogy vakarjam magam hatékonyabban...)
Ami jó: úgy néz ki, végre elmegyünk pár napra a hegyekbe. Ott remélem, több medve lesz, mint szúnyog, azok legalább nem ilyen aljas módon eszik az embert...
6 megjegyzés:
Annamari! Nagyon jók a fotóid, nemcsak kötésben remekelsz..
Köszönöm, Ilonamamzi. Próbálkozom, tanulok, gyakorlok :-)
(azért nehéz mozdulatlanul tartani a gépet, miközben a véremet szívják :-D)
Jaj de utálom a szúnyogokat!!!!
itt is rengeteg van:-((
Hmm... nyavajgok, hisztizek a sivatag miatt, mindig melegem van, de egy valamit be kell latnom: Szunyog evek ota nem csipett meg. Egy sem. Itt nincs. Csak nagyritkan, esetleg elhagyott medencek kozeleben.
A medve egyenes (ember), őszinte, sokkal jobb! :o)
Látom, a szúnyogiszony általános. Nem csoda... :-)
Most már perceken belül indulunk ki a szabadba, VÉGRE!!!!
Megjegyzés küldése