2018. július 7., szombat

Szabadságoltunk

Bizony, túlvagyunk az éves első szabadságunkon. Három hét együtt, többnyire nem itthon. Vagyis mióta kétlakiak vagyunk, itthonról hazamentünk falura.
De előtte eltöltöttünk pár napot Tusnádon.
Nos, két gyerekkel ez nem túl vicces meg nem is pihentető. Már az út is azzal telt, hogy "Mikor érünk oda?"...
Ott viszont volt medence
(és igen, egyre nyilvánvalóbb, hogy Klárinak a szinkronúszás lesz a sportja, többet van víz alatt mint a felszínen)
és jacuzzi,
és áztattuk magunkat.
Egyik nap felmentünk a Szent Anna-tóhoz. Az úton egy medvebocsot is láttunk.
Sokat nem maradtunk, egy rövidet sétáltunk.
Hazafele még megálltunk a kilátónál, lenéztünk a völgyre.
Sajnos, a zuhogó eső miatt a kiruccanás rövidebbre sikeredett a tervezettnél, de a folytatást majd megejtjük máskor.
Az út hazafele csendes volt, a gyerekek aludtak, kint meg ömlött, ömlött az eső
Tervezzük, hogy télen visszamegyünk pár napra ugyanabba a szállodába ahol most voltunk.
Aztán pár itthon töltött esős nap után újra hazamentünk falura. Hideg volt, az első két este fűteni kellett.
Szeretem ezt a kétlakiságot. Most már nem kell mindent magunkkal vinni ami az élethez kell, ott is egészen jól felszerelt háztartásunk van. 
Voltam gombászni.
És azonkívül pedig élveztük a nyarat. A gyerekek játszottak, mi pihentünk.
Én kötöttem is elég sokat.
Csodálatos harmatos reggel búcsúztatott.
Hétfőtől újabb kétlakiskodás vár ránk egy hétig, de akkor már dolgozni fogunk. Csak a szomszéd faluból (10 km) fogunk bejárni minden nap.
És a hétköznapok után majd a hétvégéket többnyire megint falun töltjük.

Nincsenek megjegyzések: