és mi még mindig egyben. Időnként sírok egy sort, időnként azt hiszem beletörődök, aztán megint elég az egészből. Tudom, hisztis vagyok, de ez már tényleg sok.
Szerdán 4200 g volt, én továbbra is 162 magas és a magzatvízteremelésem az megmaradt a régi szinten. Aránytalanok vagyunk egymáshoz, és nagyon nagyon nehéz. A doki meg kifejtette, hogy még 10 napot nyugodtan maradhat.
Egész napok telnek kemény jóslókkal, hogy aztán elmúljon minden. (ilyenkor sírok). Már reggel is dagadt a lábam, tényleg csak szeretnék túllenni mindenen.
6 megjegyzés:
Én megértelek. A hisztit is, meg minden egyebet. A fiamat 4600 grammal szültem. Császárral és túlhordással. De. :-) Már kevesebb van hátra, mint előre. Utólag a kellemetlenségek elhalványulnak. Ilyenkor minden egyes nap vagy óra örökkévalóságnak tűnik. Túl leszel rajta. Minden rendben lesz. Szorítok! Puszi
Én is megértelek. Az első fiam 10 nappal született később, már minden bajom volt. De már csak néhány nap, és ott lesz a kezedben. Addig meg ha sírni kell, sírj! :)
Légy erős, szorítok Nektek, még akkor is, ha én nem tudom mit érezhetsz. Puszi
Ez nem hiszti, teljes joggal van eleged! Drukkolok nektek, sok erőt!
Sírj csak Annamarim, ha jól esik! Csabit én is túlhordtam, igaz csak egy nappal, a csajok 2 héttel előbb jöttek. És Csabi is piszok nehéz volt a 4030 grammjával. Úgy tűnik ezek a férfigyerekek már a pocakban is kényelmesebbek!
Csak annyit tudok mondani, hogy kitartás! Most már tényleg nem sok van!
Lányok, köszönöm a támogatást. Klárit is túlhordtam, 13 napot, de nem volt ennyire nehéz, csak agyilag. Ez fizikailag is nagyon megterhelő. Klári ezenkívül születéskor kisebb volt, mint az úrfi múlt héten.
Ma nagyon fáj a derekam, úgy keltem fel. Most vagy rosszul fordultam az éjjel (fél 2-től fél 6-ig nem aludtam), vagy valami lesz. Bár ez utóbbi lenne.
Megjegyzés küldése