Eljött a nyár. Igazi kánikula van mifelénk, mi már rendesen lebarnultunk, pedig nem is napoztunk (sőt, igyekszünk kerülni a tűző napot), de ugye a kertes ház velejárói közé tartozik ez is. Még úgy is, hogy csak hétvégén járunk ki.
Hogy az elmúlt két hétben mennyire megváltozott a kertünk az hihetetlen: tavaszból egyből nyár derekát mutatja. A fél kertet lekaszálták, másik felében derékig ér a fű és a mezei virágok:
És volt ez a kérész és fogalmam nincs honnan került a kertünkbe mert a közelben nem ismerek nekivaló élőhelyet:
Mindemellett eléggé le vagyunk maradva pl. a Mezőséghez képest, mert nálunk éppenhogy nyílik a bodza:
sőt, a bokor nagy részén még csupa bimbó. De búvóhelynek máris ideális.
Másik változás, hogy 19 év után (!!!!) újra mertem autót vezetni. Nem is keveset. Igaz, hogy újra kellett tanulnom mindent, de az az érzésem, hogy ez sem megy ki az ember lábából ha egyszer már ment neki. Ez most kényszerű velejárója a beosztásomnak - de jó, hogy volt ami motiváljon ezügyben.
Egy nem túl pozitív változás, hogy már a zoknikötéssel sem haladok. Egyszerűen kiüt a mindennapok zsúfoltsága, mostanában meg még van ez a hihetetlen fáradtság is rajtam - gyakran 10 körül már alszom amennyiben Klárikától lehet - így már este sem vagyok képes haladni. Az éjjel meg hatványozottan nehéz volt, Klári lázasodik újra és egy ilyen lázasodós periódus esett az éjszaka közepére is (3:30-5:30 közé) és ez ma folytatódott azzal, hogy ölben elvittem az orvoshoz meg haza - reméltem, hogy séta lesz, de nem. Hát enyhén szólva kikészültem.
No de nem egészen három hét múlva szabi. Nagyon jó. Nagyon várom.
És akkor a zokni: a félpár talán két hete megvan, vagy lehet három, nem is emlékszem.
El is kezdtem a második felet is, amikoris a dadusnéni születendő unokájának kötöttem egy kis kabátkát (ezt nem fotóztam, még vizesen vittem el neki), pamutból. Ez soha nem fog a kedvenceim közé tartozni. Szeretem a megkötött darabot, viszont maga a folyamat számomra nagyon fárasztó a pamut rugalmatlansága miatt.
Aztán újra nekiugrottam a zokninak, és kb. 3 este alatt máris megkötöttem a zokni saroklapját. Tényleg siralmas ez a haladási sebesség.
Talán fonnom kéne.
Csak előbb fejezzem be ezt a zoknit.
De leginkább pihenni kéne és örülni minden nyugalmas percnek az újabb valósznű változások előtt, amit sok reménnyel és örömmel várunk.
3 megjegyzés:
De szép képek! És: az utóbbi pár hónapból ez a zokni a kedvencem nálad, meseszép!
Jaj, Klárika! Gyorsan gyógyuljon meg! Ilyenkor már nem ér betegnek lenni!!!
Csodaszép képek, mint mindig! A kötés sebességével meg ne törődj. Vannak ilyen idoszakok.... Az a zokni.... Gyönyörű....
Köszi :)
Megjegyzés küldése