2014. október 5., vasárnap

Ősz a hegyen

Hosszú idő után végre sikerült elszabadulni Ilvára. Pontosabban az Ilva völgyébe ahol egy jóbarátunk hétvégi háza van.
Amikor odaértünk a tegnap reggeli csepergés nyomai még megvoltak védettebb helyeken:
Régebb, Klárika előtt mindenéves program volt az ilvai kiruccanás, sőt, volt hogy évente kétszer is mentünk, de úgy emlékszem, 2010 nyarán voltunk ott utoljára.
Most nagyon-nagyon jó volt. (és hát igen, idén ez volt a nyaralásunk, remélem jövőre sikerül legalább a szabadságunkat egyidőben kivenni és reméljük, nem fogunk egész nyáron-ősszel lakást felújítani...)
Itthon nagy dilemmánk volt, hogy Klárikát elvigyük-e mamához és menjünk csak mi, felnőttek (és másszunk meg egy sziklácskát) vagy jöjjön ő is és legyen ami lesz. Végül győzött ő (meg én), velünk jött. És nagyon jó, hogy így történt. Meglepő módon már nem volt az a rettenetes, aki tavaly a nyaralásunkat teljesen tönkretette a folyamatos hisztijével és ordítozásával, és időnként egész jól elvolt egyedül a füvekkel (mintha botanász lenne az anyja vagy mi),
azonkívül meg futott, kérdezett, emésztette a válaszokat. A manókardijában.
Csak este nem akart lefeküdni, de aztán győzött a természet és - bár erővel - lefekvés után pillanatszerűen aludt el, megszakítás nélkül hajnalig, akkor megitta a tejet és délelőtt 10-ig (!!!!!) folytatta. Imádtam ahogy éjjel taposott - a takaróm alá vettem amikor elkezdett hűlni a lakás, este kb 24 fokra felfűtöttük a levegőt, hogy legyen miből hűlni úgy, hogy lehetőleg reggel ne fagyjunk meg amikor kibújunk az ágyból.
Tulajdonképpen mi szarvasbőgést szerettünk volna hallani, de pár nappal lekéstük. Hiába járogattunk ki este-éjjel, semmi. Hajnalban amikor kimentem az udvarra (ugye ott az illemhely nincs a házban) hallottam valami dobolást, talán medve volt - ő szokott így - de túl messze tőlünk. És elég hideg is volt ahhoz hogy pizsamában ott lézengjek, tovább hallgatózni... azonkívül csak a patakzúgást hallottam. Az éjjel derekán is.
Nappal aztán kezdődött az élet, én is elmentem egyet fotózni reggel is, miután szombat délután is jártam egyet a környéken.
Ősz van.
Sokféle növény épp pirosodik:
A juharfa csodálatos sárga:
Van, ami a magokat szórja:
Van ami most bimbózik:
vagy virágzik:
A kakukkfüvek sokféle állapotban vannak:
A még meglevő virágokon sok rovar táplálkozik egyszerre:
(ott baloldalt éppen érkezik egy zengőlégy, de aztán elkanyarodott...)
Gomba meg rengeteg van, ehető (rizike, gereben) is, meg ilyen apróság is - a képeken levők mind centi alattiak:
Hazafele aztán a Marosvölgyben is megálltunk egy rövidet fotózni,
sajnos a fények nem voltak az igaziak. Már ahhoz, hogy ennyit lefotózzunk le kellett ereszkedni a vízhez, ami nem ment egyszerűen, mert olyan 3 méteres suvadás kíséri a Maros partját, és Klárikával ez a szinte áthághatatlan akadály. Mondtuk neki, hogy nem lehet lemenni, mire ő: "próbáljuk meg". És sikerült. De honnan szedi a próbálkozást?!
Egyelőre ezzel feltöltődtünk.
(Közben kötögettem is, de igazán csak nagyon keveset.)

2 megjegyzés:

Kati írta...

De jó volt nektek :) Ejj, máris ilyen helyekre kívánkozom :) Puszi :)

Annamari írta...

Kati, majd jössz :)