Nehezen indul be a projekt

Az ovis is. Már tudja, hogy mese nincs ovi lesz, de azért eljátsszuk minden reggel a tiltakozós játékot. Meg a síróst is, hátha azzal puhítjuk anyut, de nem (pedig anyunak is nehéz, annyira sajnálom felkölteni, öltöztetni és vinni és otthagyni amikor milyen jól ellehetnénk itthon kettesben..).
Az óvónők azt mondják a sírás pont addig tart ameddig becsukjuk az ajtót és onnan kezdve kezdi a programot a többiekkel. Én végülis örülök, hogy gyerekek között van, túl felnőttes lett attól, hogy az idő nagyrészében nem vele egykorúakkal volt.
Tegnap este másfél órát játszótereztünk, már sötétben hagytuk abba. Nagyon jó volt. Főleg akkor amikor szinte mindenki hazament és szinte minden kiürült: hinták, csúszdák. 
Most megint ez a kedvenc (a kép közel egy éve készült).

Alig lehetett hazahozni.
Hiányzik neki a kintlét - az óvónők egyelőre nem viszik ki őket, mert utána nem tudják beterelgetni a teljes társaságot. Majd ha megszokták és megszerették az ovit. A nagyobbak minden nap kint vannak, van egy jó kis játszótér az ovi udvarán.
Nehezen indul be a kötős projektem is. Tegnap előszedtem a fonalat, és kimostam, még most is szárad.

Ugye molyok elleni harc folyt nálam és kénytelen voltam molyirtót tenni a fonalak közé, és most hogy előszedtem zavart az illata. Pedig citrom, de túl nagyon érződött és inkább kimostam. Élvezni akarom a kötést nem bosszankodni vele.