2014. augusztus 21., csütörtök

További "járások" a hadak útján

A múltkori kórházi kalandunknak nem lett egészen vége. Még most sem tudom vége van-e végre egészen vagy nem - az elmúlt éjszakát megint bent töltöttük. Vasárnap a magas láz újra előjött, tegnapig megvoltunk vele. A múlkori tapasztalatok alapján a láz nem lett volna baj, ha nem társult volna mellé erős hasmenés. Miután a délután csak vízvesztéssel telt kénytelenek voltunk bevonulni egy kis rehidratálásra.
Ez alkalommal egy kedves fiatal magyar orvosnő kezelte Klárikát. A múlkori majdnem leharapta a fejünk, hogy "mit csinálunk ezzel a gyermekkel hogy ilyen vasszintje van" (igen, a 8.8-s minimum helyett neki 2 jött ki, azt nem tudom a fertőzés miatt tényleg ennyire leesett vagy rosszul mérték), felírt mindenféle létező és nemlétező bajára "természetes növényit" "mert nem árt" alapon. (Ezekből hajlandó voltam megvenni egy vitamint és egy vascseppet, aztán mértünk egy újabb vasszintet és kiderült, hogy fenéket, a 2 tulajdonképpen 7 és még akkor sem volt teljesen egészséges.) No meg eldöntötte, hogy Klárika bélférges és majd teliholdkor végezzünk el egy székletvizsgálatot (ezeket én nem tudom komolyan venni, mondjuk a laboreredményeknek sem dőltem be, azért is ismételtük meg őket).
Most minden másképp volt. Nekem igazából rettenetes tapasztalataim nem voltak a kórházi alkalmazottakkal eddig sem, a fentemlített (szerintem) hülyeségeket kizárva végülis kedvesek voltak a múltkor is és a lehetőségekhez mérten igyekeztek mindent jól csinálni. De most végre találkoztam egy ORVOSSAL. Így csupa negybetűkkel, és nagyon örülök neki. Már az szimpatikus, hogy két kisgyereke van (Zuramnak ráadásul ismerős, szerinte középiskolában iskolatársak voltak ami simán elképzelhető), emellett még el is magyarázta hogy mit miért és mikor és hogyan, nem csak közölte, hogy ezt és azt meg KELL csinálni.
És amint lejárt az éjszaka (meg a glükózinfúzió) ő jött és mondta, hogy elmehetünk mert jobb az úgy nekünk ha itthon lábadozik.
Most már a nőgyógyászom és a fogorvosom mellé végre felírhatom a gyerekorvost akiben megbízok. Szerencsére elkértem a telefonszámát, ki tudja mit hoz a jövő.
Nekem egyelőre 5 napot itthon vele (beleértve a hétvégét is), amiért közelharcot kellett vívni a családorvossal, de hát nem lehet minden tökéletes...

7 megjegyzés:

Mázsa Viki írta...

Édeseim, annyit gondoltam Rátok! Örülök, hogy nem kellett több időt a kórházban tölteni. Gyógyulgassatok, vigyázzatok Magatokra! Sok sok puszi!

fenci írta...

Sajnálom - az én tapasztalatom is az, hogy amikor betegek, akkor jön egymás után minden... az egészben a jó, hogy találtál egy gyerekorvost - sokat jelent ha úgy érzed feltétel nélkül megbizol valakiben. Gyógyulást!

böpörö írta...

kitartást nektek, vigyázzatok magatokra!
Klárikának jobbulást kívánunk, remélem a báránya vigyáz rá:)

Zsoofi írta...

Jaj, remélem mostanra már csak helyrejött Mancika!!! Én is nagyon sajnálom, ezt a betegeskedést, gyógyuljon meg nagyon gyorsan a kis csicsergő!

MrsYarnart írta...

gyógyulást!

aarkus írta...

Egy jó gyerekorvos tényleg kincset ér, örülök, hogy rátaláltál, ha már jött ez a betegség. Jobbulást a gyermeknek!

Annamari írta...

Köszönjük. Szerencsére most már jól van, remélem, véglegesen kigyógyult ebből a nyavalyából.