2014. augusztus 7., csütörtök

Kalandos manósodás

Hetekig vissza-visszajártam Barjolaine blogjára vágyakozni a manókabátkája után.
Végül nekünk is lett, de nem volt egyszerű.
Nem voltam biztos benne, hogy meg tudom horgolni de aztán győzött a "csakazértis" és megvettem a mintát. Egy ideig olvasgattam, elsőre nem értettem meg mindent, aztán kerestem hozzá útmutatást és kezdett oszlani a köd.
Megjött a fonalam is, és kezdtem belőle darabkákat horgolni, többek között a nagyiháromszögeket. Amikor megvolt mindhárom akkor elolvastam a mintát újra, és rájöttem, hogy átsiklottam afölött a mondat fölött amiben elmondja a nagyiháromszögek méretét, nos az enyém kétharmada volt. Nagyobb tű, többsoros négyzet - juhé! Talál, meghorgolom mindhármat.
Ezen a ponton ért a kórházbamenetel. Bepakoltam a horgolást is a csomagba.
Az első két napon Klárika többnyire aludt, de legalábbis elnyúlva feküdt, én meg horgoltam. Egy-egy ébredésekor rápróbáltam, így jöttem rá amikor kész volt a kapucni, hogy kicsi, úgyhogy mindent lebontottam. Másodjára jó volt a kapucni és valahol az ujja leválasztásánál tartottam amikor rájöttem, hogy egy sort pluszba horgoltam a nyakánál, addig lebontottam.
Közben már bosszantott, hogy mindent kétszer csinálok meg, de hát úgysem volt mit ott csinálni, horgoltam tovább.
Aztán eljött végre a harmadik kórházi nap amikoris Klárika helyrejött, akkor már nem aludt, sőt nem is feküdt, állandóan mászkáltunk amerre lehetett, meg bútort tologattunk a kórteremben (tényleg), amikor eljött apa látogatóba akkor a kórház udvarán és parkolójában szaladgáltunk. Kéreztem én már haza, de nem engedtek, azt mondták az intravénás penicillin nem játék, amikor az adag lejárt mehetünk. Mikor? Hát másnap délután... ekkor már nem horgoltam, nem lehetett. (és mennyire örültem én ennek!)
Itthon az ujjak leválasztása után bonyodalommentesen ment a teste. Na de az ujjai... amikor az elsőt befejeztem akkor vettem észre, hogy egyik sorom nem jó irányba halad, természetesen szinte legfelül, de már nem akartam bontani, inkább a másik ujjat is szándékosan elrontottam - volna, ha sikerült volna. Ezzel a rontással tököltem legalább egy órát, mire sikeres lett az akció.
És azt hittem ezzel vége a nehézségeknek, hát nem. A szegélyt egészen körbehorgoltam és amikor odamértem hozzá (akkor már nem engedte a próbákat) akkor láttam, hogy a legfelső gomblyuk kb a szájánál van. És újra bontottam. 
De egyszercsak mégis készen lett.
Én szeretem.
Ő nem.
A mintához képest változtattam pár helyen. Először is, vagy 5 sorral hosszabbra horgoltam a kapucnit. (ez vagy 7 centit jelent, úgyhogy elég lényeges).
Aztán az volt, hogy a mintához képest az én horgolás-sűrűségem még csak nem is közelített. Ezért teljesen más méretet horgoltam, helyenként köztes szemszámokkal. 
És ami végképp nem tetszett az a két gombolás-lap az eredeti mintában, az annyira taszított, hogy első perctől kezdve tudtam: olyan biztos nem lesz rajta, hát ezzé változott.
Viszont a szegély textúrája nagyon tetszik.
3 fagombot varrtam rá, természetesen nem egyforma öltésekkel.
Néhány technikai adat: a mintát Ravelry-n lehet megvásárolni, a neve Ermeline.
5 mm-s horgolótűt használtam. A rózsaszín fonal nevét nem ismerem, az összetétele 30% gyapjú, 70% akril - ez minden amit tudok róla. A zöld fonal maradék, de elég sok kellett belőle. Tulajdonképpen mindkettőből sok kellett... (a kész kabátka 32 deka, és ez 2-3 éves mérethez!). 16 pálca és 8.5 sor van egy 10x10 cm-s négyzetben.
Most már nem tartom magam kezdő horgolósnak - mondjuk, haladónak se, de már nem ijedek vissza a horgolótű használatától...

4 megjegyzés:

MrsYarnart írta...

hát ez nagyon jó! nem csak a kabátka, hanem a szöveg. jó, tudom, hogy csak így, kívülállóként mulatságos olvasni a megpróbáltatásaidat, de hidd el, azért együtt érzek veled:) én bizony örülnék, ha valaki horgolna nekem egy kabátot! majd Klárika is megszereti :)

Kati írta...

Hát Annamari, minden elismerése :) Komolyan. Csodaszép, aranyos ez a kabátka, ha nagy viszontagságok árán is, de megcsináltad :) A lényeg ez :)

Annamari írta...

így visszagondolva már nem rettenetes. Csak a sok bontás az mindig idegesít. :)
És még mindig nem sikerült ráadni egy fél percre sem.

Dominika írta...

Hű, ez nagyon tetszik!!!