2014. június 12., csütörtök

Szent Iván hava

Egyszercsak június lett. Vagyis egyszercsak tudatosult bennem, hogy most van nyár dereka. Az igazi, hosszú nappalos nyáré.
Még két hét és megfordul a dolgok menete és lassan megint elindulunk a szürkülés irányába.
Addig is élvezzük a nyarat. (kár, hogy nagyrészét munkahelyen, de ma épp olyan napom van amikor én osztom be a munkát magamnak)
Talán lesz olyan délután hamarosan, hogy kiülünk valamelyik dombtetőre nézelődni.
Volt már ilyen, az is igaz, meg még lesz is, és a rendes mindenévi Szentivánéj megülése is hátravan még.
Mostanában a legjobb amikor kimegyünk a házhoz, a Bekecs alá. Amikor hazamegyünk. Ezt várom minden héten, minden nap.
Ott, a nagy domb alatt - az a Bekecs -, valahol ott a házunk.
Talán ha minden úgy jön össze ahogy szeretnénk, akkor még az idén fogunk ott aludni pár éjszakát - egy szobát lakhatóvá teszünk. Víz még nem lesz a házban, az áram meg olyan, hogy ugyan van, de inkább a gyertyát választom - és mégis olyan jó ott lenni.
Akarom tudni milyenek az éjszakák ott. Olyan rég nem hallottam azt a csendet ami csak ilyen eldugott helyeken létezik már.  És akarom látni a csillagokat ott ahol a város fénye nem halványítja el őket.
Most örülünk a nyárnak ahol és ahogy lehet.
Olyan gyorsan vége lesz...

8 megjegyzés:

Dominika írta...

Uh, de jó képek! Jó üldögélést majd nektek!

böpörö írta...

de szép fotók! majdnem olyan szépek, mint a Klárisak:)

aarkus írta...

Gyönyörű fotók!

Katalin írta...

atyaég, mennyire csodaszép fotók,
nagyon jó volt gyönyörködni bennük, köszönöm

Katalin írta...

bocsi, most látom az elősző hozzászólásokat, naná, mindenki elalélt a szépségtől :))))

Zsoofi írta...

Nálatok nem gond falun a pocok meg a patkány?
Nálunk anyukám utcájában most már elég nagy gond. Szegény még csak féléve halt meg, nem akartuk (vagy én nem akarom) eladni a házat, most még semmiképpen, de mindenhova a szomszédokhoz tör be a pocok, pedig ott még laknak is. Én meg az egerektől is félek gyerekkorom óta, és most félek elmenni oda úgy, hogy ott is aludjunk. (Persze, egyéb okok miatt is, de ezért is....)

Kati írta...

A csendért szeretek én is Rigmányban, nagymamámnál lenni, aludni :)

Annamari írta...

Köszönöm :)
Pocok-patkány: nálunk nincs. De az udvaron nincs semmilyen állat és a ház is lakatlan vagy 5 éve. Gondolom, amikor majd odahordunk ezt-azt akkor ők is felfedezik maguknak a helyet. Bár én inkább egerekre számítok, és azokkal nincs bajom (a többiekkel sincs, végülis), vagyis persze kifogdosom őket mert nem szeretem ha mindent összejárnak, de nem irtózom tőlük. Viszont megelőzésképpen mondtuk a srácnak aki majd kipofozza a szobát, hogy minden lukat és repedést rendesen tömködjön be.
Igen, a csend :) manapság megfizethetetlen. Jövőre talán összerakok pár ágyást is.