2014. április 13., vasárnap

Szeparációs szorongás

Majdnem két és fél csodálatos év van a hátam mögött. Most pedig új fejezet kezdődik az életünkben.
Klárika már nem lesz ennyire csak az enyém, én pedig nem leszek ennyire csak az övé. Kicsit szakad az a köldökzsinór - és nem jó érzés.
Nem volt könnyű ez az időszak. Nem akarok az alvásról panaszkodni (milyen alvás?!), de az volt ami a nehézségeket megalapozta. Viszont most visszanézve ez mind nem számít. Hiszen itt volt mellettem Klárika.
Láttam, ahogy minden nap valami újat tud. Láttam ahogy nő és ügyesedik.
Ott voltam amikor az első lépéseket megtette, amikor az első szavakat kimondta. Most pedig fáj az a tudat, hogy lesz olyan amit nem én fogok először látni.
Mostanra nagyon összenőttünk. Állandóan az én kezemet akarja fogni, állandóan velem akar játszani. És pont most vagyok kénytelen félnapra itthagyni. Sőt, a tervek szerint minden héten néhány napra mamához megy, akkor este sem lesz az enyém.
Sokk lesz ez mindkettőnknek. Nekem ugyan volt időm erre felkészülni, de neki nem. Mondogattam én, de nem hiszem, hogy felfogja az ő korában. És hát legyünk őszinték, nekem így, felkészülve sem esik jól.
Túl rövid volt ez az idő. Legalábbis a szépségéhez képest.

5 megjegyzés:

Hena írta...

Mi történt Annamari? Elhiszem, hogy nehéz lesz, ez is egy olyan lépés, amiröl nem tudtunk azelött, mielött szülövé váltunk volna. *Ölelés*

Zsoofi írta...

Szerintem ez az egyik legnehezebb dolog a szülőségben. Egyik ismerősöm mesélte, hogy - más okok mellett - az volt az egyik döntő oka, hogy nem akart harmadik gyereket, hogy nagyon megviselte az elválás.
De szerintem ez is olyan, amit sokkal rosszabb várni, mint csinálni. Amikor már benne lesztek, holnaptól, akkor már "csak" csinálni kell, nem lesz túl sok idő gondolkodni, és olyan gyorsan fognak szaladni a napok, hogy egyszer csak azt veszed észre, hogy már nem is annyira furcsa ez az új helyzet, meg már nem is annyira új.
De szerintem most joggal gyászolod ennek a résznek a végét.
De hát majd lesz másik ilyen időszak is még, remélhetőleg! És az már könnyebb is lesz, a másodikkal!
És vigyázz magadra, az a lényeg!!!

Kati írta...

Biztos nem lesz könnyű, sok anyuka kolléganőmtől hallottam ezt, akik most jöttek vissza szülési szabadságról. De ti ügyesek, erősek vagytok, megoldjátok :)

fenci írta...

Áááá, tudom milyen - de akármilyen nehéz is, meg furcsa - meglátod, milyen jó az amikor visszakapod kicsit a régi 'függetlenségedet' is... én azt annyira szerettem, hogy az ikrektől nem kellett elválni, csak amikor már oviba mentek, velük babáztam a leginkább - hozzám is nőttek rendesen...

Annamari írta...

Köszi, Lányok...