2014. március 12., szerda

Elhanyagolt

ilyen a blog mostanában.
Valahogy nincs időm-kedvem-hangulatom-ihletem, vagy nem is tudom.
Pedig lenne mit írni. Mert lett ez-az mióta nem írtam
Először is fontam.
Volt ez a csodaszép Buciságom:
és fonal lett belőle.
Sőt, meg is kötöttem egy tunika vállrészét belőle, csak a folytatást illetően ért baleset, ugyanis nem 10 hanem 5 dekás gombócból volt kettő. Szóval egyelőre ez a projekt áll.
Aztán meg horgoltam még sapkákat a rokonságnak. Egyből négyet. Két pingvint-két békát.
És végre meglett a régen vágyott anya-lánya zokni. Természetesen BSS.
Mostanában megint zoknit kötök. Szobabiciklizés közben.
Muszáj kihasználnom minden csepp időt. Klárika alvása teljesen kiszámíthatatlan, még mindig az. Az tegnap éjjel volt hosszú idő után az első amit átaludt(unk). Aztán az éjjel megint háromszor keltünk.
..................................................................................................................
Viszont elkezdett érthetően mondikálni. Az egyik legviccesebb a lettye (ami lepke lenne).
A logikája pedig verhetetlen. Valamelyik nap mondja, hogy kaka van az orrában. Nézem, hallgatom, mondom, nincs. Mire ő: pisi.
Megvolt az első orvoshozmenős baleset is: a csúszda lépcsőjén olyan sikeresen esett el, hogy valahogy beverte a szemét, az perceken belül feldagadt. Bementem egy gyógyszertárba, hogy adjanak valamit amitől lelohad (még mielőtt meggyanúsítanak hogy verjük a gyereket, mert tényleg úgy nézett ki), erre jól rámijesztettek, hogy a szem az kényes és hogy orvosi javallat nélkül ők oda semmit. Aztán az lett, hogy elmentünk orvoshoz, ahol kiderült, hogy csak a szemhéj sérült és végülis kezelés nélkül jött helyre. Minden esetre én a sérülés másnapján nem mentem vele utcára, a kellemetlen kérdéseket és érthetetlen nézéseket elkerülendő.
..............................................................................................................
Én meg végre megint elkezdtem mozgolódni, ma letekertem 25 percet a szobabiciklin és utána lenyomtam egy "30 day shred level 1"-et, ez direkt jót tett, mert most már nem csak a lábamban van izomlázam, hanem minden létező izmomban. Sőt, ahogy érzem magam szerintem a nemlétezőkben is. Ami jó.
És mióta mozgok (pár napja) nem fázik éjjel a lábam. 
A biciklin kötés jó hatása viszont, hogy összehasonlítva a tavalyi, kötésmentes biciklizésekkel most jobbakat tekerek.
..............................................................................................................
Továbbá rájöttem, hogy az avocado-cékla-sajt-uborka kombináció fogyasztható, sőt élvezhető.

5 megjegyzés:

lujza62 írta...

jó megint olvasni.én biciklizés közben eddig csak olvastam de utánad szabadon kipróbálom a horgolást:))minden csepp időre szükség van ténylegesen viszont a kilóimra nagyon nem.

Zsoofi írta...

Klárika alvásmódja miatt nagyon nem irigyellek! De most már lassan majd csak kinövi - épp a múltkoriban olvastam valamelyik fejlődéspszichológust, hogy 3 éves korukra olyan érés megy végbe az idegrendszerükben, hogy addigra átállnak az éjszakai alvásra a legrosszabb alvók is! Amennyit kibírtál eddig, ez már csak egy kis idő. :)))
A kisgyerekes balesetek meg.... Akinek van akkora korú gyereke, az úgyis tudja, hogy mi a helyzet. Egyébként meg vannak, akik így is, úgy is megszólják az embert - hogy miért nincs kesztyű a gyereken, hát meg fog fázni szegényke (életveszélyes kézfázásról pedig még nem hallottam), miért van harisnya a nadrág alatt, melege van szegénynek, miért tolod babakocsiban, jobb lenne, ha hordoznád, miért nem hordozod, miért szoptatod, miért nem..... De azért szép látvány lehetett!!!
És szörnyű, mennyire meg tud ijedni ilyenkor az ember. Amíg nem volt gyerekem, el sem tudtam képzelni, mennyire fél ilyenkor az ember. Nálunk most a szája repedt meg a kicsinek, mert elesett, ömlött belőle a vér (érdekes, a nagynál, aki sokkal hebehurgyább, soha nem volt ilyen baleset, a kicsinél a második...) 2-3 percig, szörnyű volt.... De az egy félóra múlva már nem is látszott, nem is fájt, de akkor is....

aarkus írta...

De jó volt újra hallani-olvasni! Gyönyörű lett a fonásod, a zoknikat irigylem... :-))

Annamari írta...

Köszi, Lányok :)
Igen, ilyenek ezek a gyerekek. De ők könnyebben gyógyulnak mint mi...

Kósa Márta írta...

Ez a fonal csodaszép!