2014

Új év, még egy. Nem sok jóra számítok, bolond a világ s egyre bolondabb lesz. De most ne gondoljunk erre...
Van még 3 hónapom itthon. (ugye már csak 23 hónap jár gyereknevelésre, a 24. az apáé és azt kivenni akkora anyagi veszteség, hogy az ember inkább lemond róla.) Úgy döntöttem, megpróbálom maximálisan élvezni ezt az időszakot. Amennyire a helyzet engedi.
Az is van, hogy Klárika alvása a világ tendenciáját követi - újra. Egyre gyakrabban maradozik ki a déli alvása, ennek nem örülök, mert szusszanni nem lehet tőle olyankor. (A pisilés már egyenesen luxus, mert sosem tudom mire térek vissza a nappaliba ha nem jön velem mióta bárhova fel tud mászni). Éjjel meg megint 4-5-ször ébredünk. Mint a régi szép időkben.
Élvezni akarom fonalügyileg is a maradék időt. Kötök, horgolok, fonok, mikor éppen mit.
Most épp pulcsit kötök magamnak, miután befejeztem egy picike katica-szőnyeget a leányzónak.

Nagy öröm, hogy mindent szeret amit kap tőlem. Már a sálját (de csak ezt hajlandó) és a kesztyűjét is hordja. Sőt kéri. A cicapárnát minden sétára el akarja vinni magával, de hát az ágyi dolog is, úgyhogy nem visszük. Ez minden alkalommal vita tárgya.
A szilveszter és újév napja horgolással telt. Már 27 négyzetem van a takaróhoz.

(itt még nincs az összes)

Azóta pihentetem azt a projektet, de még mindig feltett célom, hogy májusra készen legyen.
Szóval a fonalterápia nálam rendesen működik. És előreláthatólag működni fog egy ideig, hogy én is működhessek.
Ja igen, meg nálunk is napközben mindig pozitív a hőmérséklet, hóról szó nincs, azért remélem lesz tél is...