A kurva anyjukat, de tényleg. Azt.
Az ország forr, de előtte eladnak minket. Eladják alólunk a földet, megmérgezik a vizet, úgy örökre.
Sötétnek tűnik a jövő, de én remélem megjön az eszü(n)k és elhajtjuk ezeket lehetőleg a halálba.
És úgy mellékesen nyomatnak egy 200 millió köbméteres ciántavat a nyugatiba, csak mert az úgy jó nekik. Cserébe az aranyért ugye.
Szóval valakinek menni kell. Vagy nekik vagy nekünk.
Én még mindig nem hiszek az összeesküvés-elméletekben, még mindig azt vallom, hogy azok az emberek akik a saját anyjukat eladnák egy marék aranyért azok nemhogy kormánytagoknak, de állampogároknak se valók.
Bennem az optimizmus és a pesszimizmus napi szinten vívja a csatákat. Vannak jobb napjaim, vannak rosszabbak. Nagyon félek. Nem magamért. Klárika az egyike azon sokezer gyereknek akit betegségre, éhínségre, halálra ítélnek csak mert nekik ez az út a zsebük dagasztására.
Szóval igen, a kurva anyjukat. És most még nagyon civilizált vagyok.
Még kötni sincs agyam, állandóan pörgök, már akkor sem tudok aludni amikor Klárikától lehetne. Kezdek nagyon nagyon kikészülni.
2 megjegyzés:
Nem csak te Annamari.Sajnos.
Gondoltam, Kati. Szerencsére azért ez a puliszka kicsit robbanósabb fajta, akkor is ha sokáig azt hitték nem az.
Ma jó napom van. Ma úgy látom nem lesz itt semmi palagáz-kitermelés meg ciántó.
Nagyon sok a fogás rajtuk, annyi belső és nemzetközi törvénnyel mennek szembe, hogy ha bentről nem megy akkor kintről valaki olyant csap a nayakuk köré, hogy beledöglenek. :)
Most mi következünk. Ez a jó hírem. :)
Megjegyzés küldése