2013. szeptember 6., péntek

Reggel magamban

Merjem azt mondani, hogy eljött az az idő, amikor Klárika alszik, én meg már ébren vagyok? Ma egy ilyen nap van.
Már egy órája vagyunk ebben a hihetetlen állapotban.
Amikor kijöttem ilyen volt az ég alja:
őszies napfelkelte. Már nagyon más irányban mint nyáron. Szeretem.
Aztán a kávémmal ültem és kötöttem, közben egészen felkelt és idesütött a nap egy sávban.
Ha ez rendszeressé válna, milyen szép lenne!

Nincsenek megjegyzések: