Annyi minden

De tényleg annyi minden történik.
A legfontosabb az, hogy végre a puliszka robbanni készül. Hogy végre, végre eljutott oda a nép, hogy tudatosult benne, hogy nem mi vagyunk a politika játékszerei, hogy nem játszadozhatnak emberléttel, emberélettel, és a cián az igenis méreg akármennyire is ömlik a sajtóból ennek az ellenkezője.
A dolgok kezdenek túlmutatni Verespatakon, már nem csak arról van szó, hogy Verespatakot mentsük meg, hanem arról, hogy legyen elég abból, hogy a politikusok rühként élősködjenek rajtunk.
Bennem dúlnak az indulatok és mennék tüntetni ha engedné a helyzet, és remélem legközelebb sikerül, ha nem egyéb, Klárikával.
Emberek tízezrei vannak utcán, miközben a sajtó 1-2 ezerről cikkez (hiába, a pénz nagy úr. hazugságot is lehet rajta vásárolni).
Világszerte egyre többen értik meg az üzenetet és csatlakoznak.
Jó érzés részese lenni annak, hogy egy olyan nép, amelyikről senki nem feltételezte volna ezt mégis képes harcolni azért amit ki akarnak erővel sajtolni belőle, és tudom, hogy ez nem fog menni. A politikusok szarták el, ők csinálják vissza, nem érdekel senkit milyen áron, mindaddig amíg ők fizetik.
--------------------------------------------------------------------
Hétvégén szobafogságra ítéltettünk, előbb Klárikát majd engem ütött le megint valami vírus, olyan lázas-hányós/hányingeres, de most már túlvagyunk a nehezén. Gondolom legalábbis, bár a múltkori (2 héttel ezelőtti kb) is még mindig bennünk van, legalábbis erre következtetek abból, hogy a zsebkendő nagyon fogy, és az orrszívó sem került azóta vissza a helyére.
-------------------------------------------------------------------
Kötöttem is. Van egy kész kardigánom, de nincs róla vállalható képem, majd ha lesz akkor mutatom, addig is ennyi:

És van egy új sapkám. Bucika által font fonalból készült, 4 mm-s tűvel. Imádom a színeit.

Erre még pompom jön, és majd ilyenje lesz Zuramnak is, meg természetesen Klárikának is, csak neki pinkből.
-------------------------------------------------------------------
Ma iskolakezdés. Tudom, van aki ezt nem úgy éli meg mint én, de tényleg vártam. Azon egyszerű okból, hogy végre eltűnnek a suhancok a játszótérről és nyugi lesz.
Egyik nap valaki pakolászta előttem a gyermekének az iskolakezdő csomagját és pont olyan illata volt mint annak idején amikor én jártam iskolába.
Én vártam az iskolakezdést. Szerettem a friss füzetek illatát, szerettem a tankönyveket lapozni, vártam az órarendet. És sajnálom, hogy Klárikának ez teljesen másként lesz. Nem tudom hogy fogja ő megélni, de én tudom, hogy nekik ma nehezebb mint nekünk volt. Mások az elvárások,és más a dolgok megközelítése. És sokminden beköltözött a jelenlegi tanügybe, miközben a logika kivonult. (már nem vagyok tanár, de volt alkalmam látni a tanterveket és azt is, ahogy a tanárokat agyonterhelik minden egyébbel, csak pont a tanítással nem tudnak érdemlegesen foglalkozni.)
-------------------------------------------------------------------
És hát ősz van. Én szeretem. Most épp szilvalekvár fő, sötétre és sűrűre,mint annak idején, megboldogult gyermekkoromban.