Tegnap végre vettem akkukat az mp3 lejátszómba, és ennek örömére meg is lovagoltam Kettler barátunkat.
Hogy jön ez össze? A szobabiciklizés az nagyon jó dolog, egyszerűen kivitelezhető, de borzalmasan unalmas. És hát be kell látnom, egyelőre rendszeres mozgásügyileg négy fal közé vagyok zárva, kis szerencsével Klárika alvásidejébe tudom beszúrni (de emellé meg a főzés mellé már nem fér be a kötés is, ez van). (különben azon gondolkodtam, hogy ha pár mérettel kisebbet kellene kötnöm magamnak, akkor a megspórolt időt lehetne mozgással tölteni, napban mérve kb ugyanannyi idő alatt végeznék egy-egy darabbal.)
Szóval az volt, hogy nagyon untam a tekerést üresben. Talán a nappaliban a tévé előtt lehetett volna, de nem foglalkozom azzal, hogy átcipelem a 20+ kilós cuccot. Még fel találom költeni a zajjal.
De most.... elindítottam a hangoskönyvet a fülembe és elkezdtem biciklizni. (eddig a gépről hallgattam, naponta csak keveset mert ide voltam kötve vele) Repültem. Cseppet sem untam. És ha már olyan jól bemelegítettem akkor lenyomtam pár széria feszesítőt.
Sajnos, múlt héten a diétám kissé elszállt, de olyan hetünk volt, hogy nem tudtam ezzel foglalkozni (ez a befőzős időszak nem egyszerű). Nem híztam vissza, de nem is fogytam, remélem, most már újra rendes kerékvágásba kerülök magammal.
Még a szilvalekvár van hátra, s aztán lehet nyugodni. Azt hiszem legalábbis...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése