2013. július 11., csütörtök

Hazajöttünk.

Klárika jóvoltából lerövidítettük a túrát, most gyorsan elmondom, hogy ameddig ez a helyzet nem javul én nem vagyok hajlandó mindennap utazni vele. Amennyi hisztit meg ordítozást végighallgattunk az egész évre is sok lett volna. De amikor épp nem utaztunk, hanem valahol voltunk és aktiválhatott akkor nagyon jól éreztük magunk. Úgyhogy lehet még az idén is lesz valamilyen valahova odaülős elmenetelünk, de kizárt, hogy körút legyen. Most mindenképp a további együttlétet élvezni akarjuk, úgyhogy itthon maradunk és a szokásos programot tartjuk.
Ez a mostani darab egy klasszikus volt. Már hiányzott egy itthonról elmenetel, de most már nagyon jó, hogy hazaértünk és Klári alszik.
Első napi program Zetelaka és a Zeteváraljai víztározó volt.
Mi azért a klasszikusnak is a kevésbé klasszikus oldalát akartuk:
itt futtattuk meg Klárikát.
Kicsit bóklásztam:
Aztán a faluban is sétáltunk,
megállapítottuk, hogy a Hargita sör elromlott mióta a Heineken megvette. Most már ugyanolyan íze van mint akármelyik másik sörnek. Ez nem jó.
Reggel a szobánk erkélyéről kinézve ez a látvány fogadott:
a korláton alig lehetett belültartani a leányzót.
Délután továbbmentünk Tusnádra és a Szent Anna-tóhoz.
Itt már nehéz nem klasszikus helyet találni, igazából embermentes képet is nehéz készíteni. Nem is maradtunk sokat, hazamentünk, és élveztük azt, hogy a 3 házi gyermek Klárikát pesztrálta mi pedig nyugodtan ültünk.
Egy kicsit sétáltunk a környéken:
Nagyon szépen látszott a kráter:
Ma reggel pedig minden tervet lefújtunk Gyergyóban, ott szakadt el a cérna mindkettőnknél, és hazajöttünk.

Volt némi szöszös-fonalas vonzata is az utunknak, tulajdonképpen már az első állomásunk Udvarhelyen a gyapjúfonó volt, ahol bespájzoltam némi fonnivalóval
és kötnivalóval,
tulajdonképpen ez volt a fő cél, van egy ötletem amit ki akarok próbálni.
Esténként fontam egy-egy keveset, ennél több van már az orsón, de nincs újabb képem:
És ma reggel megálltunk a borzonti Kézművesfalván, zuhogó esőben látogattuk meg a 6 házikót,
nekem különösen a fonós-szövés volt érdekes.
De ezt a cérnázóberendezést egy másikban tartják:
Most pedig egy kicsit fonok, lehet kötök is (mert elkezdtem a mézszínűt) és aztán megpróbálok pihenni, ami nem sikerült másutt.
Ja, nem is mondtam, második éjjel Klárika kiesett mellőlem az ágyból. Koppant szegény egy akkorát... és a Szent Anna-tónál is kipottyant a babakocsiból, na ilyen kalandos dolgaink is voltak.

8 megjegyzés:

Kati írta...

szép helyeken jártatok azért, még ha nem is ment minden zökkenőmentesen:)
Na hagyjátok kicsit nő a leányzú, s akkor hátha könnyebb lesz vele utazni:)

Mázsa Viki írta...

De miért, mondd meg Annamari, miért??? Én tegnap már ott tartottam, hogy Bogi 1. szülinapján nyúvasztom ki a Lányomat. És azon kívül, hogy a Jóisten nagyon vigyázzon rá, azt az egyet kívántam, hogy változzon vissza az én jó kislányommá. Végig nyehegi az egész napot, és nem tudunk vele mit csinálni. De miért???

Annamari írta...

Amikor hallom, hogy van aki ilyen korú gyerekkel külföldre megy... á, hagyjuk is.
Viki, ha tudnám, akkor talán a megoldását is tudnám. Mondjuk annyi, hogy Klárika mindig ilyen volt, amikor Kolozsvárra is jártunk tavaly rendszeresen, akkor is végig ezt csinálta. Csak ugye akkor már volt az ember lelkiállapota, ráfért. De most pihenni kellett volna (elméletileg), ehhez képest csak kikészültünk. Neki nagyon bújnak a fogai is most, egyszerre vagy 5 most is, a második rend zápfogak és elől az egyik metsző, na de mégis, ilyen hisztik... csavarodik az ülésben, ha kiveszem az sem jó, mászna kifele, menne előre - bármi, csak más legyen mint amit csinálni kell. Jó, hogy itthon vagyunk. Most már játszóterezés lesz fullban.
Ja és még az, hogy amikor már rongy volt este, akkor sem volt hajlandó elaludni, erővel kellett az ágyban tartani, és abba belealudt. természetesen az ezzel járó ordítozások mellett...
Én remélem, hogy lesz testvére, de ha ugyanilyen, akkor amint az nagykorú lesz magamtól fogok bevonulni az ideggyógyászatra.

böpörö írta...

hűha.... gondoljuk át a hozzátok való készülést Jankával?:)))

Babi néni írta...

De olyan cukorfalat ez a lány, gondolom, igazából nem lehet rá haragudni. :)

A legkisebbem egyszer nekem is végigüvöltötte az utat Dubrovniktól Pestig (Bosznián keresztül), borzalmas volt, azóta se jövünk rá, mi baja volt.

Nem lehet, hogy hányingere van a kocsiban? Egy ismerős kislánnyal azért nem tudnak autóba ülni, mert mindjárt rosszul lesz.

zazálea írta...

az a kráter olyan, mintha pöfögne, azokkal a felhőkkel...

kicsi még a Pöttömke (de hogy mennyire megváltozott,az valami őrület!), egyre jobb lesz, egyre könnyebb, még akkor is ezt mondom, ha Vikiéknek is éppen volt egy rossz napjuk. meglátjátok, egyre könnyebben lehet velük menni bárhová is. egy kis idő még!

Dominika írta...

Hű, micsoda fotók!! Csodás helyeken jártatok!
Én is végigszorongtam az utazásunkat, mert Félix tavaly kibírhatatlan volt, de idén már nagyon élvezte, és nem is sírt, sőt, még aludt is az autóban, ami nála nagy szó!
Szóval jó lesz ez majd később!
És Klárika nagyon helyes kislány!

Annamari írta...

Réka, gyertek! Én nagyon remélem, hogy legalább nektek rendesen utazó gyermek jutott :D .
Igen, amikor az emberre rámosolyog, akkor elmúlik minden, csak ez nem menet közben történik meg. Na olyankor érzem, hogy megfutamodok, de gondolom aki megtapasztalta az tudja.
Az a baj, hogy Vikiéknek sem egy rossz napjuk volt (az alapján amit a múltkor is írt) és Klári is az alapbeállítás szerint ilyen hisztizsák.
Amit viszont Dominika mond az nagyon optimistává tesz. Remélem, Vikit is...