2013. július 3., szerda

Alvásilag

visszavonom amit a múltkor írtam. Sajnos, nemhogy visszaestünk az elmúlt héten, de szerintem mélyebbre zuhantunk mint voltunk. Az éjjel már csak úgy volt hajlandó aludni, ha közben szopizhatott és ahogy kiesett a szájából/kivettem rögtön ordított. Ha 3 órát aludtam akkor sokat mondok.
Én pedig már nem is bírom és nem is akarom tovább ezt. Most eldöntöttem: elválasztom. Fájó szívvel, mert olyan jó lett volna ha napi 1-2-3 megmarad, de a napi 10-12 nekem már borzasztó sok. Választhattam: vagy ez a sok vagy a semmi. És választottam. Mert ma kiborultam, de nagyon. Igen, törtem is a lakásban. Bevallom: ennyire labilis lettem pszichésen - de egyszerűen nem bírok több terhelést. Már nem fér bele a napi 5-6 óra cicizés a napunkba az 5-6 óra játszóterezés mellé.
Különben ő is csupa hiszti újabban, értem, hogy nő a foga, de ez nem a normalitásra tevődik nálunk rá, hanem az eddigi alvási szokásaira.
Az ilyen életvitel külső segítség nélkül sajnos szerintem óhatatlanul idevezet. Rájöttem, hogy nem kötélidegeim vannak.
És igen, ha nem normalizálódik a helyzet akkor visszateszem a kiságy rácsát. Sőt, a szobából is kiköltözöm. Ha ő nem alszik, az ő baja, de én aludni fogok.
És most muszáj egy kicsit fonjak, mert le kell vezessem ami bennem van. Aludni ilyen idegállapotban nem tudok.

5 megjegyzés:

Norcsi írta...

Szerintem teljesen igazad van, hidd el, ez így tényleg tarthatatlan állapot. Klárika elég idős már, hogy teljesen elválaszd, és hogy végigaludja az éjszakát. Szóval nyugodj meg, és csináld végig, az a legfontosabb, hogy félúton ne add fel. Hidd el, jobb lesz utána. És hidd el, ezt senki sem bírná idegileg, szóval ne aggódj, nincs semmi baj az idegeiddel. És ne érts félre, nem a tutit akarom én megmondani, nekem ilyen nehéz esetem nem volt, szóval nem is tudnám, csak szeretnélek megerősíteni a döltésedben. És szerintem Klárikának is jobb lesz így. Én támogatom a külön szobát amúgy, mert úgy sokkal könnyebb. Szerintem. Kitartást és türelmet kívánok az elkövetkező időszakra!

Mázsa Viki írta...

Abszolút megértelek, átérzem a helyzetedet. Bár nálunk az alvással nincs nagyon gond, max. annyi, hogy estes 11 körül fekszenek, miután én már SEMMIT nem tudok csinálni. De az én angyali kislányom is egy hisztérikagép lett. :(

Annamari írta...

Most csak drasztikusan csökkentem a szoptatások számát (ha egyből elhagynánk, szerintem szétrobbannék). És ma bezártam a szobába és egyedül aludt el. hamarabb mint este amikor apa altatott.
Viki, lehet a frontok is, meg gondolom, ő is fogzik rendesen... szóval megértem én a leányzót, csak borzasztó nehéz ép ésszel elviselni az éjjelnappali hisztit alig pár óra alvással. De most lefekszem. Egyedül.

Altair írta...

Szerintem jó döntést hoztál. Lehet, hogy most régimódinak tart valaki, de egy gyerek a család része, és a családban kell alkalmazkodni neki is, nem csak őhozzá mindenkinek.

Annamari írta...

Én ezzel teljesen egyetértek, a baj ott kezdődik, amikor egész nap hallgatni kell a hisztit. Én olyankor bármire kapható vagyok, csak legyen már vége...