Napforduló

Az év leghosszabb napjai vannak most. Mi előrevittük a Midsummert, tegnapelőtt ültünk ki a dombtetőre, ahova tavaly, tavalyelőtt és általában.

Szép volt, és jólesett. Ezúttal csak mi hárman voltunk, nyugalom volt, a közeli esztenától ugyan ott bóklásztak a kutyák, de nem sok vizet zavartak miután rájöttek, hogy nem ártunk nekik.
Jó volt kicsit lehasalni.

Klárika is nekilódult a lemenő napnak, kezdi jól érezni magát a  fűben és ez jó. (ma volt az első kullancsa de nem tudom hol szedte össze, kicsi gyermekben icipici kullancs, én kiszedtem, majd figyeljük a helyét)

A Hold pedig olyan nagy sajt volt, mondták is, hogy mostanság van idén legközelebb a Földhöz.

Na de ezután jön a nyár java, a szabadság. Lesz még kimenetelünk (igaz, eddig is volt, csak gép nélkül).

Egyelőre csak egy hosszú hétvége következik, majd remélem sokat fogok kötni is. Ezt:

És most lefekszem. Mert akármilyen jó a Midsummer Klárikát pont nem érdekli és reggel a szokásos időben (jó korán) ébred.
És a pulcsim még nem száradt meg, hogy fotózhassam.