Miért kötök?

Mert jó és mert szeretem.
A kérdés a pulcsi kapcsán merült fel (bennem), pontosabban azután hogy előjött a kérdés: merem-e hordani, és annyira sokrétű a válasz, hogy nem lehet két szóval elintézni.
Azt mondtam, persze, hogy merem, én azért kötök, hogy a megkötött darabot hordjam. Ez így van, már minden kardigánomat hordtam, ezt az utolsó pulcsit még nem, de majd fogom télen. (egyelőre a látványától izzadni kezdek a fotózós élmény után)
És ez a ruhadarabokat és zoknikat-kesztyűket-sapkákat illetően tény, de van valami amire nem igaz. A csipke.
Csipkét azért kötök, mert szeretem a logikus dolgokat, az pedig nagyon az. Csipkét kötni jó. Egy pár grammos darabot forgat az ember, olyan mintha semmi nem lenne a tűn és mégis. És nagyon szeretem látni, hogy a gyűrött, ráncos darab blokkoláskor egy szép felületet ad. Szóval a sikerélményért. És még hordanám is őket, de nincs minden nap ahova. Persze, van egy csomó kendőm-stólám amit viseltem/viselek különféle alkalmakra, de nem mindeniket. Viszont időnként erős csipkekötési késztetésem van és olyankor teszek az ügy érdekében.
A kötés kikapcsol. Van amikor azért kötök mert kell a ritmikus mozgás a kezeimnek, közben jó messze elmennek a gondolataim vagy éppen nem, ilyenkor jön jól egy olyan darab amiben semmi nincs csak sima-fordított vagy éppen csak sima.
És van amikor jó olyant kötni amire oda kell figyelni. Mert olyankor is pihen az ember, azzal, hogy nem olyan dolgokon gondolkodik amik fárasztják, hanem a következő soron, szemen - ami mégis csak kötés, van tét és mégsincs.
Szeretem a kihívásokat. Sokszor azért kötök komplikáltabbnak tűnő darabot, mert akarom látni a hátteret, és mindig rájövök, hogy kötni nem nehéz. Van ahol oda kell figyelni, van ahol addig ismeretlen technikákat kell alkalmazni, de ennyi. Nincs olyan, hogy nem lehet. Az meg már csak bónusz, ha jól is áll a kötemény.
A kötés egy olyan hobbi, aminek az eredménye időtálló és praktikus. Szeretem hordani a kötött darabokat, tudom, sokan nem fogják észrevenni az apróbb részleteket, de nekem jó tudni, hogy vannak. Jó tudni az I-cordos kezdést vagy a szendvicselt nyakpántot vagy a beépített zsebet. És még akkor is jó tudni a lekerekített zoknisarkat ha azt épp bakancs rejti el.
Most pedig, a pontosítás után megyek kicsit kötni, mielőtt a főnök felkel. Még mindig a zoknit.

És van egy kis bontásra váró Shetlandinak kinéző gyapjúm. Az pedig fog kelleni a következő színváltóshoz.