2013. május 23., csütörtök

Párhuzam

Egyrészt: itt van ez a nő, aki hat gyermeket nevel és a betegségtől való félelme miatt aláveti magát "csonkító" műtéteknek. Kap hideget-meleget, de leginkább sok kioktatást, hogy nem a jó úton jár. És buta és hülye és nem folytatom.
Másrészt: itt van ez a férfi, aki rendszeresen egészségesen megy neki az életveszélynek és elveszíti a lábát. Családja mellette áll a gyógyulásban. Aztán újra nekivág és most gyorsan fogy a remény, hogy még él. Egészségesen dobja el magától az életet. Ő hős.
Akkor most hogy is van ez?
(Ez nem arról szól, hogy bármelyikük tettét elítélem vagy helyeslem. Arról sem, hogy akármelyikük halálát kívánom. Sőt, mindkettőjüknek hosszú és boldog életet kívánnék. Csak ez a "kettős mérce", ez nagyon a felfogóképességem fölött van.)

7 megjegyzés:

Dominika írta...

Jó párhuzam.

Maris írta...

Itt agyalok, de nem vagyok biztos benne, hogy tényleg jó. Egyiket se tudom innen a székemből ülve megítélni, de igazából nem is az a dolgom. Még a véleményemet se igazán sikerül megfogalmaznom.

Annamari írta...

Én sem tudom, hogy jó vagy nem. De egyből ez ugrott be amikor a híreket és a kommenteket olvastam.
Amikor az egyik betegségnek kitéve élni akar azt elítélik, amikor a másik egészségesen kvázi öngyilkos lesz azt istenítik. Az egyik gyáva, a másik hős.
Másfelől viszont én is foglalkoztam olyan dolgokkal, amik rosszul sülhettek volna el. Például éveken keresztül medvére "vadásztunk", fegyver nélkül. Ma ezt nem tenném meg. Nem arról van szó, hogy soha többet nem megyek medvés helyre (ez nagyjából lehetetlen is volna, itt élek, velük), de nem hajkurászom őket. Nekem felelősségem van már, sokkal fontosabb az, hogy a gyermekemet felneveljem mint az, hogy milyen jókat publikálhatnék újra medvékből...

MrsYarnart írta...

biztos szégyellnem kellene, de nem tudom, ki az a nő...

Annamari írta...

Tulajdonképpen akárki lehetne. Én csak az elmúlt idő cirkuszai nyomán nem tudtam nem erre gondolni.

Norcsi írta...

No én úgy gondolom nem jó. Két kicsi gyereket hagyott hátra. És amilyen mázlijuk van, valahol majd az anyjuk is odaveszik. Mert ő is hasonlóan tökkelütött. Már bocsánat, hogy így fogalmazok, de az én szememben ez nem valami hősies. Én nem fogok könnyeket hullatni érte, max a gyermekeiért. Jó esélye van rá, hogy úgy haljon meg, ahogy világ életében szeretett volna.
Amúgy a párhuzam nekem is rögtön eszembe jutott. Egyébként én úgy vagyok vele, hogy felőlem mindenki azt csinál, amit akar, kivéve, ha mások életéért is felelős.

Annamari írta...

Valahogy így.
Én azt is gondolom, hogy nem kell senkinek lemondani a szenvedélyéről, de akkor valahogy úgy csinálja, hogy ne hagyjon hátra árva gyermekeket.