Metamorfózis

Amikor megtanultam kötni iskolás koromban, akkor csak azt vártam, hogy valamit végre befejezzek. Aztán sokáig nem kötöttem rendszeresen, csak úgy hébe-hóba egy-egy pulcsit, de mivel fogalmam nem volt a jobbra-balra dőlő szaporításokról, fogyasztásokról, és az egyetlen általam ismert szaporítás a ráhajtás volt, hát az eredmény nem volt túl szép. És azt is tegyük hozzá, hogy annak idején nem volt sem fonal-, sem tűválaszték. (a negyedes tűkről -.25, .75 mm- csak pár éve hallottam, gyerekkoromban csak felenkénti váltásra volt lehetőségünk)
Aztán pár éve jött a betegségem, erre felejtőként a csipkekötés. És akkor megtanultam kötni.
És valamikor ezidőtájt lett az, hogy a "késztermék" helyett maga az alkotás folyamata kezdett el vonzani.
Na, nem az elejétől kezdve, akkor egy ideig még mindig nem tudtam rendesen megcsinálni a ssk-t, és elég sokára tudtam csak teljesen áttérni arra a stílusra ahogy most kötök. De meglett az első, a második és a harmadik stólám/sálam/kendőm, és lassan elkezdtem élvezni a sorok egymásrarakódásának a logikáját, darab növekedését...
Ez a kezdet:

Ez az utolsó csipke:

A kezdettől fogva aztán nem sok volt már addig, hogy megszerettem az "unalmas" simát, sima-fordítottat.
És főleg megszerettem a vékony tűt vékony fonallal.
Vannak darabok, vastag tűvel/fonallal kötöttek, amik tetszenek, minden bizonnyal lesz még nekem is olyanom (például EZ meg EZ meg EZ), de azért ami igazán közel áll hozzám az a már elkezdett Pohjan Neito, például, 3 mm-s tűkön. A nagy álmom még mindig a kicsi tűkkel kötött ruházat.
Amikor Klárikát vártam és nem tudtam kötni, akkor is olvastam kötős blogokat. Az egyik kedvencem Lene blogja, talán ő mutatta meg az apró szemek szépségét, és a hosszútávú projektek élvezhetőségét. Ő az, aki ruhákat köt 3 mm-s tűvel, sok-sok harisnyakötéssel. Csodálom a munkáit.
A másik kedvenc Amy. Őt másért szeretem nagyon. Másért is. Tőle tanultam meg, hogy csodákat lehet alkotni nagyon takarékos módon - régebb rengeteg projektjét bontott fonalból kötötte. És hogy izgalmasabb legyen: 3 mm-nél kisebb tűkkel. Például ezt. És nem tudom kihagyni a nagy-nagy kedvencemet sem. Mindkettő bontott fonalból, 2.75 mm-s tűn. És az extrém: 2.25 mm-s tűn, bontott pamutból kötött blúz. Szerelem... 
Hozzájuk képest a nekem csipkéhez bevált 3.25 mm nagy.
De való igaz, nagyon jól elvagyok a 2.5 mm-vel is, csak a csipke az én kötésemmel úgy nem elég szellős.
Most azon gondolkodom, hogy a következő csipkefonal-projektemet ami nem kimondottan csipke lesz 2.75 mm-vel kössem. De addig még be kell fejeznem a jelenlegit. Még mindig tartom magam. Bár egyre jobban bizseregnek az ujjaim, hogy legalább gombócoljam a lilát. Csak onnan kezdve elvesztem...