2013. május 17., péntek

Magánügy

Újabban mindenfelől szembejön az emberrel Angelina Jolie esete. Persze vannak a pro és kontra vélemények, amint az várható és leginkább vannak az ítélkezések.
Előre leszögezem: az én véleményem az, hogy ez az ő magánügye, egy olyan döntés ami előtt biztos vagyok benne, hogy sokat mérlegelt, és abban is biztos vagyok hogy teljes felelősséggel és a családja támogatásával hozta meg. Az indokait pedig teljes mértékben elfogadom, hogy neki gyerekei vannak, akiket fel akar nevelni.
Ami viszont nagyon zavar engem az a sok ítélkezés és kioktatás.
Van például ez a cikk. Egy celeb (???) magánvéleménye, akit mégis sokan vakon követnek. Mert ő tudja. Mert ő celeb. Na ha neki a hír hallatán nyílt ki a bicska a zsebében, nekem a vélemény olvasásakor történt ugyanez.
Először is: ki ő, hogy meg tudja ítélni A.J döntésének helyességét? Meg egyáltalán: akárki más döntését? Milyen háttérrel mond ő véleményt bárki gyógyulásáról? Érintett a dologban, vagy a módszere olyan hatékony, hogy ezrek gyógyultak ki általa a rákból? Milyen jogon mondja ki azt, hogy a rák háttere mindig pszichés? Miért kellene mindenkinek elfogadni Bruce Lipton elméletét? (már aki ismeri, és akinek halvány fingja van a sejtműködésről) Milyen jogon kérdőjelezi meg Angelina Jolie agyi kapacitását? Mi az a lesajnáló hangnem a végén?
(Az én kérdéseim azért meglennének, hogy ő mit tenne ha ilyen helyzetben volna? Megöngyógyítaná magát vagy orvoshoz fordulna?)
Aztán jött a másik cikk, ez. Egy újabb zsenitől. Én annyira bírom azt aki ilyen sok téren jeleskedik, ráadásul úgy a humán, mint a reál tudományok terén, és még egy kis cihósággal is megtetézi.
Én nem vagyok nagy szekember genetikában, ugyan az egyetemen tanultunk, de a későbbiekben nem ez lett a szakterületem. De azért tökhülye sem vagyok hozzá és elég jól emlékszem a tanultakra, és mégis nem értem azt a kijelentést, miszerint a halálos gének ki szoktak szelektálódni. Illetve értem részben és bizonyos esetekre igaz is, de mutációval mindig jönnek létre újabb gének, amelyek egy része bizony halálos mindaddig ameddig kiszelektálódik. Másrészt viszont nem minden halálos gén szelektálódik ki, van olyan, amit a génállomány maga represszál, tehát nem tud megnyilvánulni. Ezek az emberek pedig hordozhatják, aztán valamikor más generációban, ha olyan a génállomány és megnyilvánulhat a gén akkor meg is fog.
A végszó pedig, hogy őseink is hordozták ezeket a géneket mégsem rákban haltak meg, na az egyenesen röhejes. Honnan tudja miben haltak meg? Mert az tény, hogy sokkal rövidebb ideig éltek. Lehet pontosan különféle rákbetegségekben is.
(A paleolit étrendről nem akarok nyilatkozni, mindenki azt eszik amit jónak gondol. Én mást gondolok.)
Aztán már kezdődnek a vádaskodások, hogy igazából csak úri fakszni volt, hogy felvirágoztassa a genetikai vizsgálatok bizniszét. Nem érdekel kapott-e ezért pénzt vagy nem, ez is az ő magánügye.

Aztán az észosztók már ennek kapcsán is szóbahozták az oltások hiábavalóságát, sőt káros mivoltát. Nos, én nem tartom őket hiábavalónak. Van amit igen, és ezt most sem gondolom másként, de el kéne gondolkodni azon, hogy a valóban súlyos beteségeket hogy sikerült megfékezni? Vajon nem a kötelező oltáskampányokkal? Hogy az oltásoknak van mellékhatása? Hát mindennek van mellékhatása. Annyi mindennek fogadjuk el mégis, szó nélkül, és amikor a saját és mások gyermekének egészségéről van szó akkor meg kiállunk amellett, hogy szabad országban élünk, az ember azt tesz amit akar. Igen, ameddig a tettével nem veszélyeztet másokat. De az oltások be nem adásával nem annyit érnek el, hogy a saját gyermeküknél elkerülik az oltás mellékhatását, hanem helyet adva a kórokozóknak ezek mutálódását segítik.
Ami pedig a himlő elleni oltással kapcsolatban lefolyik az a legdurvább, merthogy egy valótlan dolgokat állító, hamisított adatokra alapuló, pénzért íródott és végül visszavont publikációra hivatkozva emberek ezreit hülyítik meg, hogy ez okozza az autizmust.
És a legdurvább az egészben az, hogy ezeket az elveket olyan emberek hirdetik, akiknek fogalmuk nincs az orvoslásról, viszont olyan agresszíven jönnek, érvek híján sértegetéssel, hogy sokan inkább elfogadják őket. Annyira határozottan hirdetik mint egyetlen járható út azt amiben ők hisznek, miközben nevekkel és számokkal dobálóznak, hogy a kevesebb ismeretekkel rendelkezőket nagyon könnyen megfogják.
A szilvalekvár mint rákgyógyszer pedig említésre sem érdemes kategória.

Édesanyám rákban halt meg. Jó ember volt, jó anya volt, szerettük őt, és mégis... úgyhogy kikérem magamnak, ne sértegessenek a lelki rendben-nem-létünkkel az okosok.

5 megjegyzés:

florentine írta...

Erre mondta valaki a múltkor, hogy nagyon bírja,amikor kiakadsz :-)

Mázsa Viki írta...

Én mondtam. :D

aarkus írta...

Olyan jó, hogy megírtad ezt a posztot. Annyira elegem van belőle, hogy a média még a betegségeinkért is bűntutadot próbál ébreszteni bennünk - mintha nem hordoznánk így is elég lelkifurdalást hol ezért, hol azért.

Annamari írta...

Igen, valószínűleg erre értette Viki. Ez a bejegyzás nagyon sokszor elkezdődött és nagyon sokszor kitörlődött, mert nem akartam foglalkozni a dologgal, csak aztán annyi hülyeség hött velem szembe, hogy nem bírtam...

Norcsi írta...

Tökéletesen egyetértek veled mindenben.
Még azzal egészíteném ki esetleg az AJ-s részt, hogy szegénynek mondják,hogy nemhogy baromságot csinált, még jól ki is teregeti a sajtónak. Hát szerintem meg ha akarná sem tudná eltitkolni, mert ez elég nagy dolog, a sajtó meg ugye tudjuk milyen. És most persze én nem fogom megítélni, hogy jól döntött-e vagy sem, mert nem az én dolgom. Az oltásos bejegyzésedet is most olvastam, nem tudom régen olvastam-e, nem emlékszem, de azzal is teljesen egyetértek. Négegészségügyi ellenőr tanoncként előző félévben képes voltam erről írni egy beadandót, mondjuk ott a bárányhimlő elleni oltásra volt kihegyezve a dolog, de eléggé izgultam, hogy nem vágnak-e ki vele :) Meglepően jól fogadták. Szóval szerintem is maradjunk csak a kötelezőknél. Amik igen, nem véletlenül kötelezőek.
Ja és én is szeretem, amikor kiakadsz :) Általában szívemből szólsz